23. Rész - Sokkal jobban van!

 "Sziasztok! Elnézést, hogy ilyen sokára hoztam a részt! Kifogásom ismét nincsen.. :) 

Remélem tetszeni fog nektek a rész! 

Jó olvasást a részhez és ne felejtsetek el komizzni! ;) 

Puszi: Vivii"

Kedvenc képeim közé tartoznak! *-*♥♥ 

Telefon csörgésre keltem fel. Felvettem a telefont majd beleszóltam. 

*Telefon beszélgetés*

- Helló, tessék? -szóltam a telefonba.

- Szia, itt Lucú! Te aludtál? -kérdezte meglepődvey

- Igen. Kikészültem ettől a mai naptól, de mond miért hívtál? -kérdeztem.

- Fél 6 van. Csak annyi, hogy nem jössz be Boniehoz? -kérdezte.

- Jaj, basszus. Megígértem neki, hogy bemegyek suli után. -csaptam a homlokomra.

- Hát, akkor kapd össze magad és gyere, mert 7-ig van beteg látogatás. -mondta Lucy.

- Rendben, sietek! Ti még ott vagytok? -én.

- Igen itt. Na, de siess! Majd itt találkozunk! Puszi! -köszönt majd letette.

Letettem a telefont majd ránéztem Zaynre. Mivel olyan édesen aludt nem akartam felkelteni. Ezért inkább írtam neki egy üzenetet, amit aztán letettem mellé az ágyra, hogy ha felkel egyből tudja, hogy miért nem vagyok itt. Átöltöztem, felkaptam a telefonomat és a táskámat a házhoz rendeltem egy taxit, ami 5 percen belül meg is érkezett majd gyorsan beszálltam a taxiba, bediktáltam a kórház címét és már mentünk is. Max 10 percig ültem a taxiban. Megálltunk a kórház előtt, kifizettem az utat majd rohantam be a kórházba aztán fel az emeletre. 114-es termet keresve gondolkodtam, hogy most mit fog szólni Bonie, hogy elfelejtettem bejönni. Remélem nem fog megharagudni. Megtaláltam a 114-es termet. Halkan bekopogtam majd benyitottam. Mindenki bent volt, akire számítottam. 

- Sziasztok! Bonie, ne haragudj, hogy ilyen későn jöttem be. -öleltem meg finoman. 

- Szia. Semmi baj. -mosolygott rám.

- Gyere ülj ide le. -mutatott a mellette lévő szabad helyre Ash. Oda mentem is leültem.

- Mióta vagytok itt? -kérdeztem a többieket.

- Hát, 4 kor jöttünk. -mondta Adam.

- Értem. Jobban vagy már Bonie? -fordultam Bonie felé.

- Hát, nem mondanám, hogy jobban vagyok. Még nagyon szarul érzem magam. Mindenem fáj, néha alig tudok levegőt venni és beszélni. Ajh, nagyon szar. -mesélte.

- Jaj, istenem. Figyelj! Muszáj kitartanod! Mi itt leszünk melletted és mindenben fogunk segíteni! Hidd el! Csak légy erős. Nagyon-nagyon erős. Rendben? -magyaráztam neki.

- Könnyű mondani. -mondta Bonie.

- Bonie. Nekünk sem könnyű. Ugyanúgy erősnek kell lennünk nekünk is, mint neked. Mi sem bírjuk ezt az egészet. Nekünk elhiheted. -magyarázta Ashley. 

- Elhiszem. -sóhajtott Bonie.

Egészen 7 óráig ott voltunk a többiekkel Bonienál. Próbáltuk felvidítani minden baromsággal, hogy ne legyen rossz kedve. Rosszalkodtunk is! :D Meséltünk egymás életéről, hogy ki hogy van meg ezek aztán 7 kor jött a nővérke, hogy mennünk kell. Elköszöntünk Bonietól és eljöttünk a kórházból. Csapatban indultunk el az utcán.

- Nem megyünk el enni valahová? Éhes vagyok. -mondta Chris.

- De mehetünk. -bólintottam majd a többiek egyetértve bólintottak. 

Egy közeli Mekibe ugrottunk be. Kikértük a sok a kaját majd leültünk a legnagyobb asztalhoz, ami a Mekiben volt és enni kezdtünk. 

*Zayn szemszöge*

Kocsinak az ajtó csapására ébredtem fel. Hirtelen felültem majd körül néztem. Mona sehol. Hol vagyok? Ja, igen. Mona szobájában. De hogy? Hisz lent aludtam el a nappaliban..Ja, Mona felkeltett, hogy jöjjünk fel. Most már értem. Megpillantottam magam mellett egy papír lapot. Kezembe vettem majd olvasni kezdtem. 

A levélben:

Szia, Zayn! 

Elmentem Boniehoz a kórházba. 

Nem akartalak felkelteni, mert olyan édesen aludtál! :)

Szóval csak ennyi. :) Ha megéheznél a kaja a hűtőben vagy ha a dugicsokiaimat keresed, akkor tudod hogy hol találod! ;) Üdítő a spejzban van. A lakáskulcsot elvittem, pótkulcs a kis szekrényen van az előszobában. Ha esetleg ma már nem talizunk, akkor majd hívlak telón.

Vigyázz magadra! Szeretlek! <3 

Sok puszi: Mona.

Hát, oké. Elolvastam majd az éjjel szekrényre raktam a papírt. Felkeltem az ágyból és lementem a konyhába kávét inni. Megcsináltam a kávét majd leültem az ebédlő asztalhoz és magam elé nézve iszogattam a kávémat. Fogalmam sincs, hogy ilyenkor mi jár a fejemben. Ahogy magam elé néztem kiszúrtam a falon lévő polcon egy nagy könyvet. Oda mentem levettem a polcról és megnéztem. Tele volt fényképekkel. Volt benne olyan, amin Mona a családjával van, vagy csak a tesóival és volt olyan is amin a barátaival és az osztálytársaival van. Akiket már én is ismerek. Mona nagyon aranyos volt kicsinek. Tök cuki. :) Kedvenc képem is van. Azt hiszem azon a képen Mona Ashleyvel van és ahogy a környezetet nézem LA-ben. :D 

A kép! :) Xx

  

A fotók között találtam rajzokat is, amiket Mona rajzolt. Megmondom őszintén nagyon szépen tud rajzolni. Minden rajz inkább csak egy szemet vagy egy szem párt ábrázol. Ahogy néztem a rajzokat rájöttem, hogy Mona leginkább szemeket tud a legjobban és a legszebben rajzolni. Kiválasztottam a rajzok közül is három kedvencet.

Nem tudnék dönteni, hogy melyik a jobb. Megmondom őszintén a harmadik kép láttán egy kicsit megijedtem. De aztán kezdtem megkedvelni a rajzot. Jó sok fénykép volt az albumban ezért sok idő ment el a képek nézegetésével. Észre sem vettem, hogy kávé már abszolút nincsen a bögrémben. A fénykép albumot visszaraktam a helyére, a bögrét beraktam a mosogatóba majd bementem a nappaliba tv-t nézni. A kanapén punnyadtam, amikor megcsörrent a telefonom. Rá sem néztem, hogy ki az csak reflex szerűen felvettem.

*Telefon beszélgetés*

- Halló! Kivel beszélek? -szóltam a telefonba.

- Hali, itt Louis. Mizu? -köszönt.

- Semmi. Monánál vagyok. -én.

- Mona? -érdeklődött.

- Nincs itthon. Bement a kórházba Boniehoz. -mondtam.

- Értem. Mona jobban érzi magát? -Louis.

- Hát jobban. -én.

- Bonieról tudsz valamit? -szólt a telefonba Niall.

- Szia, Niall. Nem, nem tudok róla semmit. -én.

- Értem. Mikor jössz haza? -kíváncsiskodott Niall.

- Szerintem nem sokára megyek. -mondtam.

- Rendben. Ha jössz, akkor majd ugorj be a Nando's-ba kajáért. Légyszi! -mondta Niall.

- Jó, oké. Beugrok. -én.

- Köszi. Na, majd siess haza! Csáó! -köszönt majd meg sem várva válaszomat fogta és letette a telefont.

Néztem még egy kicsit a tv-t aztán kikapcsoltam. Magamra kaptam a kabátomat, felvettem a cipőmet majd gyorsan írtam egy kisebb levelet Monának, hogy elmentem. A levelet leraktam az előszobában lévő kis asztalra majd kiléptem a házból, becsuktam az ajtót a kulccsal és haza mentem.

*Mona szemszöge*

Megettünk minden kaját a mekiben, amit rendeltünk majd a srácok sorban haza kísértek minket. Az én házamhoz értünk. 

- Zayn itt van nálad? -kérdezte Adam.

- Szerintem haza ment. -mondtam.

- Ja, oké. Csak azért kérdezem, mert ég a kis villany a nappalitokban. -mutatott az ablakra Adam.

- Jaj, biztos úgy hagyta! -vontam meg a vállam. 

- Ja, rendben! Akkor majd holnap találkozunk. -mondta Adam.

- Rendben! Köszi srácok, hogy haza kísértetek. Jó éjt. -köszönés képpen megöleltem mindenkit majd bementem a házba és kulccsal becsuktam magam után az ajtót. Levettem a lábamról a cipőt majd elindultam a nappaliba felé. Észre vettem egy levelet a kis asztalon. Fogtam elvettem majd olvasni kezdtem.

A levélben: 

Szia, édes! 

Remélem nem baj, hogy haza mentem, de Niall zaklatott, hogy vigyek neki kaját. :D Szóval..haza mentem. A pótkulcs nálam van, holnap majd a suliban visszaadom. 

Jó éjt! Vigyázz magadra! Szeretlek! Puszi! Zayn.x

Elolvastam a levelet majd visszaraktam az asztalra. Bementem a nappaliba, bekapcsoltam a tv-t, felmentem a szobámba, ledobtam az ágyamra a táskámat, felkaptam a pizsimet majd elmentem zuhanyozni. Zuhanyzás után vacsinak csináltam magamnak két szendvicset, kakaóval. Megvacsiztam majd felmentem a szobámba. Bebújtam az ágyba, bekapcsoltam a tv-t próbáltam elaludni. Hirtelen pittyegett a telóm. Zayn küldött egy SMS*t, amelyben azt üzente, hogy szeret és legyen jó éjszakám. Én is ugyan ezt kívántam neki majd letettem a telefont. Éreztem, hogy már nagyon leakar csukódni a szemem, ezért kikapcsoltam a tv-t, leoltottam a kis lámpámat, oldalra fordultam és már el is nyomott az álom. 

Másnap reggel arra keltem fel, hogy Louis ordít az teraszom alatt. Mi a szar?! Ez komoly?! Korán reggel?! Istenem. Nem is ő lenne.

Kiszálltam az ágyból majd kimentem a teraszra.

- Miért ordítasz korán reggel? Mások még alszanak! -néztem le Louisra.

- Engedj be! -kiáltott fel.

- Jó, de maradj csöndben. -mondtam. 

Leszaladtam kinyitni az ajtót Louisnak. Louis bejött és leült a konyhában, míg én a kávékat csináltam.

- Miért jöttél? -kérdeztem Louistól.

- Őm..fogalmam sincs. Korán keltem fel és unatkoztam. Gondoltam át jövök hozzád. -mesélte majd mosolyogva rám nézett.

- Most ez komoly Louis? Reggel 6-kor? -néztem rá.

- Én azt hittem fent leszel. -mondta Louis. 

- Ja, igen. Reggel 6-kor már fent szoktam lenni. -bólogattam.

- Bocsi. -Louis.

- Nem baj. Most már mindegy. Akkor együtt megyünk suliba? -néztem rá.

- Hát, aha. -bólintott.

- Akkor, oké. Tessék itt van a kávéd. Kérsz hozzá valamit? -tettem elé a kávét.

- Nem köszi. Otthon benyomtam egy szendót. -Louis.

- Rendben. -én.

Én gyorsan megittam a kávét majd felmentem felöltözni. 

Én:

     

 

Felöltöztem, felraktam egy kis sminket, kivasaltam a hajamat, felkaptam a cipőt majd a táskát magamhoz vettem és lementem Louishoz.

- Na, kész vagyok. Most már várhatunk. -nevettem.

- Csini vagy. -mosolygott.

- Köszi, de mit csinálunk addig, amíg el nem indulunk a suliba? -kérdeztem Louistól.

- Ilyenkor szoktak menni mesék a tv-ben. Nézzük azokat. -mondta.

- Nekem oké. -mondtam majd bementünk a nappaliba, leültünk a kanapéra, bekapcsoltuk a tv-t majd meséket kezdtük nézni. Sokat nevettünk. Főleg, hogy még Louis rátett egy lapáttal a sok hülyeségre. Aztán ránéztem az órára. Fél 8-at mutatott.

- Szerintem már mehetünk is. -mondtam.

- Ja, mehetünk. A srácok már biztos bent vannak a suliban. -mondta Louis.

- Akkor irány a suli. -mondtam. 

Felálltunk összeszedtük a cuccainkat majd bezártam a házat és elindultunk.

- Állj! Te kocsival jöttél? -néztem kérdően Louisra.
- Igen. Nem volt kedvem sétálni. -nevetett.
- Hát, rendben. -mondtam. 
Louisval beszálltunk a kocsival majd elindultunk a suliba. Ééés, Igen! Dugóba kerültünk. PECH! Erre vártam. Igazából nem... 
- Elfogunk késni. -néztem Louisra.
- Nem fogunk, ne aggódj. Még időben beérünk. -mondta teljes nyugodtsággal.
- De, hogy? -kérdeztem.
- Így. -mondta majd hirtelen befordult a mellettünk lévő mellék utcába és ott mentünk tovább.
- Ügyes. -mondtam.
- Köszi. -nevetett.
10 perc múlva már a sulihoz is értünk. Ahogy láttuk a srácok a suli előtt vártak minket. Louis leparkolt majd kiszálltunk és a srácokhoz sétáltunk.
- Jó reggelt! -köszöntünk Louisval mindenkinek.
- Jó reggelt nektek is. -köszönt mindenki meglepődve.
- Hogy-hogy együtt jöttetek? -kérdezte Zayn egy csók adás után.
- Ja, hát az úgy volt Louis reggel 6-kor leállt a teraszom alatt ordítani, én meg felkeltem beengedtem és mivel ott volt így együtt jöttünk a suliba. -meséltem.
- De miért mentél oda? -kérdezte Liam, Louist.
- Mert unatkoztam otthon, így hát gondoltam át megyek Monához. -mondta.
- Te nem vagy normális. -rázta fejét Liam.
- Ő mikor az? -nevetett Harry.
- Kussolsz göndör. -nézett rá Louis.
- Neked kuss csíkos. -szólt vissza Harry.
- Mind a ketten kussoljatok. -néztem rájuk.
- Ki, milyen órával kezd? -kérdezte Liam miközben már a suli folyosóján sétáltunk.
- Mi kémiával kezdünk. -mondtuk Zaynnel.
- Én törivel. -mondta Niall.
- Matek. -szólalt meg Hazza.
- Akkor velem nem jön senki bioszra? -esett kétségbe Louis.
- Nyugi, én is oda megyek. -nézett Liam Louisra.
- Ja, oké. Már megijedtem. -sóhajtott.
- Azt vettük észre. -röhögött Niall.
- Haha...-Louis.
- SRÁCOK, SRÁCOK! -kiáltott valaki utánunk. Mindannyian hátra fordultunk. Chris és Ash futott felénk.
- Mi az? Történt valami? -kérdeztem aggódva.
- Bonie orvosa az előbb hívta Adamet, hogy sokkal jobb az állapota, mint tegnap volt. -mondta boldogan Ash.
- Tényleg? -kérdeztem.
- Tényleg. -bólintott Chris.
- Hát, ez király. Istenem. Egyre jobb. Remélem kibírja ezt az 1 hetet. -én.
- Hidd el. Ki fogja bírni. -mondta Ash.
- Többiek? -kérdeztem.
- Lucy lóg, Amynek vissza kellett mennie az orvoshoz, Adam Bonienál van a kórházban, Joe meg elutazott a szüleivel. -sorolta Ash.
- Értem. -bólintottam. Egyszer csak megszólalt a csengő.
- Na, majd akkor találkozunk. Helló. -köszöntünk el egymástól majd mindenki az órájára. Zaynnel úgy futottunk a kémia terembe mint még soha. Ahogy beértünk a terembe, gyorsan a helyünkre siettünk. Pont a tanár előtt értünk be. Uh, szerencsénk volt. (...) Kicsöngettek az utolsó óráról is. A srácok úgy döntöttek, hogy ők is bejönnek velem Boniehoz, így hát suli után egyből a kórházba mentünk Boniehoz. Az előtt tettünk egy kis kitérőt. Bementünk egy kis boltba gyümölcsöket venni Bonienak. Ahogy észre vettem nagyon sokan voltak Bonienál, de mi kivártuk a sorunkat. Aztán jöttünk mi. Bementünk, megmutattam Bonienak, hogy milyen gyümölcsöket hoztam majd aztán elmesélte, hogy mit mondott az orvos. Szerencsére jobban van, de még mindig ott van a többi nap is. Bonie kicsit meglepődött, hogy a srácok bejöttek hozzá. Gondoltam, hogy megfog lepődni. A srácok aranyosak és kedvesek voltak vele. Louis próbálta jobb kedvre deríteni, ami sikerült is. Sokáig beszélgettünk és hülyéskedtünk. Mi voltunk az egész kórházban az utolsó látogatók. Ilyen sokáig voltunk? Jesszusom! A nővérke jött be hozzánk,  hogy már haza kell mennünk. Elköszöntünk Bonietól majd haza indultunk. A srácok hozzám akartak jönni a házba, mert nem volt kedvük haza menni. Hát, oké. Odaértünk a házhoz, beakartam tolni a kulcsot a zárba, de nem lehetett. Ami azt jelenti, hogy az ajtó túloldaláról valaki berakta a másik kulcsot a zárba. De nincs is pótkulcs. Vagy is van. Zaynnél.
- Zayn! -néztem rá.
- Hm..? -  nézett rám kérdően.
- Nálad van a ház pótkulcsa, nem? -kérdeztem.
- De, nálam van. Miért? -Zayn.
- Mert nem tudom kinyitni a kulccsal, mert az ajtó túloldaláról valaki berakta a zárba a kulcsot. -magyaráztam.
- Valaki betört hozzátok? -kérdezte ijedt fejjel Niall.
- Nem tudom. Fogalmam sincs. -ráztam a fejem.
- Csöngessünk be és ha nem nyitják ki, akkor berúgjuk az ajtót. -adta az ötletet Harry.
- Rendben. -én.
- Akkor én csöngetek! -mondta Louis majd megnyomta a csengőnket. Vártunk és vártunk, de semmi. Louis még egyszer csengetett. Megint vártunk és vártunk. Eljött a pillanat. Harry épp be akarta rúgni a bejárati ajtót, amikor kinyitották. Harry lemerevedett és a rúgó pózában maradt. A srácok mosolyogtak, én meglepődött arccal figyeltem a személyt, aki ajtót nyitott nekünk. Mikor jött vissza?!

22. Rész - Nekem nem szóltak semmiről!

"Sziasztok! Bocsánat, hogy ilyen sokáig nem jelentkeztem! :/ Nincs kifogásom. Egyszerűen nem volt ihletem! Most valahogy van egy kis ihletem. Remélem tetszeni fog nektek a rész! 

Jó olvasást és komizzatok!

Puszi: Vivii"

Másnap reggel, arra keltem fel, hogy ordítanak a szobában.

- K*rvaéletbe, Louis! Kussolj már be! -ordított Zayn.

- De keljetek fel, mert suliba kell mennünk! -kiáltott Louis.

- B*szki a suli! -pattantam fel az ágyból.

- Uh, basszus Mona! -tette a szívére a kezét Zayn.

- Mi az, mi történt? -néztem rá értetlenül.

- Megijesztettél. -sóhajtott.

- Ne haragudj. -néztem rá bocsánat kérően.

- Semmi baj, édes. -mondta majd megcsókolt.

- LOUIS! A többiek készülődnek már? -kérdeztem.

- Igen. -bólintott.

- Rendben! Mi is nem sokára készen leszünk. -mondtam.

- Oké, akkor majd lent találkozunk. -mondta majd ment is.

- Na, ideje felkelni. -néztem Zaynre.

- Ajjhh, nem akarok. -nyavalygott.

- De akarsz! -szögeztem le.

- Ajh, oké. -mondta majd kín-szenvedve felállt és készülődni kezdett. 

Miközben Zayn a ruháit készítette elő, addig én elmentem mosakodni, fogat mosni, stb. Visszamentem a szobába, ahol Zayn még mindig a ruháit készítette.

- Te még nem vagy kész? -kérdeztem fel.

- Mintha te már kész lennél. -nézett rám nevetve.

- Hahaha..Mindjárt jövök. -mondtam majd ellentétes irányt váltva indultam meg a lányokhoz.

- DANIELLE! ELEANOR! -kiáltottam.

- Hálószoba! -kiáltott Eleanor.

Elsétáltam a hálószobáig majd benyitottam.

- Jó reggelt! -köszöntem.

- Neked is. -köszöntek vissza.

- Ruha ügyben jöttél, ugye? -nézett rám mosolyogva Danielle.

- Igen, mivel a srácok itt tartottak. -mondtam grimaszolva.

- Hé, csak aggódtak érted. -simogatta meg a hátamat Danielle.

- Jobban vagy már? -kérdezte Eleanor.

- Igen. Szerencsére már jobban érzem magam. -bólintottam mosolyogva.

- Ennek örülök. -mosolygott ő is.

- Na, akkor nézzük, hogy közülünk kinek a stílusát viszed. -csapta össze tenyereit Danielle.

- Szerintem a te stílusodat viszi. -nézett El, Danire.

- Szerintem meg a tiedet. -mondta Danielle, Elnek.

- De hisz Mona szeret táncolni meg ezek, szóval..-Eleanor.

- Ez igaz. -helyeseltem Eleanor mondandóját.

- Akkor viszont gyere át a mi szobánkba. -mondta Danielle.

- Rendben. -mondtam.

Átsétáltunk Daniék szobájába. Én leültem az ágyra, Danielle pedig a szekrényhez ment ruhákat keresni nekem. 

- Ajh, ez túl bonyolult! -nyögött fel.

- Mi csoda? -kérdeztem Danit.

- Nem olyan egyszerű ruhát találni neked. -mondta.

- Jaj, csak keres nekem valami pulcsit, meg egy farmert. Több nem kell nekem. -mondtam.

- És mi lesz a cipővel? Mezítláb mész? -nézett rám értetlenkedve.

- Nem, dehogy! Van nálam. -mondtam.

- Most ez komoly? -nézett Dani.

- Most mi van? -én.

- Cipő van nálad, de ruha nincs? Elképesztő vagy Mona. -nevetett.

- De  csak azért van nálam cipő, mert tegnap magas sarkúban voltam. -nevettem.

- Ja, akkor már érthető. -bólintott.

- Na, találtál valamit? -érdeklődtem.

- Igen! Tessék! -adta oda nekem a pulcsit és a nadrágot. 

- Köszönöm. -öleltem meg. 

- Nincs mit. -mosolygott.

- Kérhetek még egy trikót? -kérdeztem félénken.

- Persze! Ne hülyéskedj már. Tessék! -nevetett majd oda adott egy fehér színű trikót.
- Köszönöm. -mondtam majd átmentem a fürdőszobába és felvettem a ruhát.
A ruha összeállítás állt egy angol zászlós kötött pulcsiból, egy krém színű cső nadrágból és az én Superman-es tornacipőmből állt.
Én:

 

    


Hajamat lazán oldalra fontam, majd amikor készen lettem, visszamentem Zayn szobájába. Zayn már teljes készen létben ült az ágy szélén. 
- Oh, látom már te is készen vagy. -mért végig.
- Igen. Ahogy veszem észre te is. -nevettem.
- Csinike vagy. -mosolygott.
- Te is. -nevettem tovább.
- Veszem észre! Hogy kerül a fejedre az én Superman-es sapkám? -kérdezett fel.
- Hát, tudod megtaláltam a fürdőszobában a te polcodon. Gondoltam, hogy a tied. Ezért vettem fel. -meséltem.
- Oh, értem. Mindenhol ezt kerestem. -nevetett.
- Én meg megtaláltam. Szívesen. -én.
- Srácok! Készen vagytok? -kiáltott fel Louis.
- Igen! Mindjárt megyünk! -kiáltottam le.
Magamhoz vettem a táskám, kivettem belőle a napszemüvegemet és már mentünk is lefele.
- Na, végre készen vagytok. -Louis.
- Dani, ez nem a te pulcsid? -nézett kérdően Liam, Daniellre.
- De Liam, ez az én pulcsim. -bólintott.
- Elkísértek a suliba? -néztem a két lányra.
- Aha, úgy sincs dolgunk. -vont vállat El. 
- Akkor oké. -én.
Mindenki magához kapta a táskáját majd elindultunk a suliba. Most kocsival. Az egyik kocsit El, míg a másikat Dani vezette. Én, Zayn és Louis Eleanor kocsijával mentünk, a többiek pedig Daniével. 5 perc alatt a suliba értünk. A csajok kitettek minket a suli előtt majd rohantunk be az órákra. Azt hittem, hogy késésben vagyunk, de ahogy ránéztem az órára nagyot tévedtem. Még bőven volt időnk a becsöngetésig. Érdekes módon most az mindannyiunkat ugyan az volt az első óránk. Így együtt mentünk be a terembe. Ahogy beléptem a kisebb családom rám támadt.
- Hellóka, csellóka! -köszönt Chris.
- Helló! -intettem mosolyogva.
- Sziaaaaaa. Monaaaaa! -köszöntek a csajok is.
- Sziasztook! -öleltem meg őket jó szorosan. 
Hirtelen észre vettem egy rég nem látott barátnőmet is. 
- AMY! Hát, te? Kiengedtek? -öleltem meg barátnőmet.
- Igen. Tegnap. -mondta.
- És miért nem hívtál fel? -toltam el magamtól. 
- Mert tudtam, hogy vacsizni mentél. -mosolygott rám.
- Jaj, imádlak! -szorongattam meg.
- Oh, sziasztok srácok! -intett a kis családom Zaynéknek.
- Hali! -intettek vissza.
Ahogy elgondolkoztam valaki hiányzik innen. Valami nagyon szokatlan itt. Nincs itt az, aki szokott fecsegni mindenről.
- Srácok! Bonie hol van? -kérdeztem.
- Valamit el kell mondanunk. -nézett rám Chris.
- Mi az? -kérdeztem ijedten. Semmi válasz.
- CHRIS! Válaszolj már! -kiabáltam vele.
- Bonie..Bonie..kórházban van. -mondta ki.
- Tessék? -biztos ekkor lesápadtam. 
- Meglőtték. -mondta Lucy.
- De mikor? Hol? -én.
- Tegnap. -Adam.
- És nekem miért nem szóltatok? -kezdtem el sírni. Nem válaszolt senki.
- Hát jó.. Melyik kórházban van? -én.
- Itt van nem messze tőlünk. -mondta Ash.
- Rendben, köszi! -mondtam majd ajtó felé vettem az irányt. Valaki utánam szólt.
- MONA! -hátra fordultam. Zayn volt az.
- Tessék? -néztem rá.
- Csak vigyázz. -mondta.
- Ne aggódj. -mosolyogtam rá majd szaladtam ki a suliból egyenesen a kórházba. 
Nem hiszem el, hogy nekem nem szóltak semmiről. Sem arról, hogy Amy kijött, sem pedig arról, hogy Bonieval mi történt. Ez egyszerűen hihetetlen. Úgy futottam, mint még soha. A tüdőm majd szét szakadt, de nem érdekelt. Az egyik legjobb barátnőm van bent a kórházban. Jelenleg nem érdekelt senki és semmi. Csak tudnám meg, hogy ki lőtte meg Bonie-t. Esküszöm, hogy megölöm. A kórház két szárnyas ajtaját szó szerint kicsaptam majd futottam az információs pulthoz. 
- Jó napot! Mona Wilson vagyok és azt szeretném megtudni, hogy Bonie Sparks-t melyik kórteremben találom. -hadartam el.
- Jó napot! Fent a 3.-on 114-es terem. -mondta a hölgy.
- Köszönöm. -mondtam majd rohantam fel a 3.-ra. 
Szélsebesen rohantam a folyosón a 114-es termet keresve. Megtaláltam majd halkan kopogtam. 
- Gyere. -hallottam Bonie hangját. 
Halkan kinyitottam az ajtót. Bementem majd becsuktam az ajtót magam mögött.
- Szia, Bonie. -köszöntem.
- Szia, hát te? -kérdezte.
- Mi az, hogy hát te?! Te vagy az egyik legjobb barátnőm. Bejöttem hozzád a kórházba. -én.
- Örülök, hogy bejöttél. -mosolygott.
- Még is mi történt? -kérdeztem.
- Este Adamnél voltam, mert megbeszéltük, hogy filmezünk. Filmezés után én haza indultam, de Adam mondta, hogy inkább aludjak nála. Én ellenkezdtem, de most rájöttem, hogy nem kellett volna. -mesélte.
- De hogyan lőttek meg? -kérdezgettem tovább.
- Hát úgy, hogy sétáltam haza felé az utcán, de azaz utca amin végig kellett volna mennem le volt zárva így egy másik utcát kellett választanom, amit nem is ismertem. Sötét és félelmetes utca volt. Meghallottam, hogy lövöldöznek és ijedségemben szaladni kezdtem. Utána hallottam, hogy nekem ordít valaki, hogy én sem menekülhetek, én meg voltam olyan hülye, hogy hátra fordultam és abban a szent pillanatban meglőttek. -mesélte.
- Jaj, istenem Bonie! -öleltem meg.
- Adamre kellett volna hallgatnom. -nézett maga elé.
- ÉS hova lőttek? -kérdeztem.
- Ide. -húzta fel a kinyúlt pólóját. 
- Jesszusom, Bonie! Majdnem a szívedet találta el. Tudod milyen nagy szerencséd van? -sírva fakadtam.
- Nem biztos, hogy szerencsém van. -nézett rám.
- Ezt, hogy érted? -néztem rá rémülten.
- Az orvos azt mondta, hogy ezen az 1 héten derül ki, hogy maradok vagy elmegyek. -mondta.
- Úgy érted azt, hogy elmész, hogy örökre? -sírtam tovább. Válaszként bólintott.
- Jaj, istenem Bonie! Tarts ki! Rendben? Minden nap bejövök hozzád. Rendben? Könyörgöm tarts ki! Mindannyian itt vagyunk melletted. Mi vigyázzunk rád. Rendben? -sírtam.
- Köszönöm. -csak ennyit mondott. 
- Ne köszönd. Ez természetes. A suliból rohantam hozzád. Itt maradok veled. Jó? -én.
- Nem, Mona! Nem jó! Visszamész az iskolába és tanulsz. Majd suli után bejössz. -Bonie.
- De..-én.
- Nincs de. Mész és kész. -szögezte le.
- Rendben! Szia, Bonie! Szeretlek! -öleltem meg.
- Én is szeretlek Mona! Szia! -köszönt. 
Felálltam és kijöttem a teremből. Ránéztem az órára és szél sebesen futottam vissza a suliba. Igaz már az első óráról lemaradtam, de majd a másodikra bemegyek. Bent a suli lány mosdójában vártam az első óránkról való kicsöngetést. És megszólalt! Kijöttem a wc-ből majd egyenesen a matek teremhez vettem az irányt. A srácok utánam pár perccel jelentek meg. 
- Mona. -szólalt meg Zayn. Gondolom meglátta, hogy jelenleg még mindig sírok.
- Zayn. -mondtam ki a nevét sírva majd oda szaladtam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.
- Minden rendben? -Zayn.
- Majd elmesélem. -toltam el magamtól.
- Ne sírj légyszi. Nem akarok én sem sírni. -ölelt meg Liam.
- Rendben. Megpróbálok. -mondtam.
Matek órán csak azon járt az agyam, hogy nekem miért nem mondták el ezeket a fontos dolgokat. De most tényleg. Vajon miért? Remélem, hogy Bonie túléli ez a hetet. Nagyon remélem, hogy kitart és nem fogja elhagyni magát. 
Ma egész nap egy árva szót sem szóltam a suliban. Nem szóltam senkihez és semmihez. Csak bámultam magam elé, mint akik bediliztek. A srácok suli után hazakísértek. Lepakoltam minden cuccomat a kanapéra és ledobtam magam a fotelba. Pár perc múlva csörögni kezdett a házi telefonunk. Felvettem. Danielle és Eleanor voltak a vonal másik végén. Megkérdezték, hogy mi történt, én elmeséltem majd azt mondták, hogy ne szomorkodjak, higgyek Bonieban. 
A telefon beszélgetés után 1 órával csöngettek. Kinyitottam az ajtót és Zayn pillantottam meg.
- Szia, édes. Remélem nem baj, hogy át jöttem. -lépet be Zayn a házba.
- Nem, nem baj. Sőt örülök is neki. -mondtam.
Bementünk a nappaliba leültünk egymás mellé a kanapéra. Fejemet Zayn mellkasára hajtottam. 
- Minden rendben lesz. -simogatta a hátamat Zayn.
- Biztos? -én.
- Biztos. -mondta majd nyomott egy puszit a hajamba.
- Tudod min gondolkozom? -én.
- Nem, min? -kérdezte Zayn.
- Hogy vajon ki csinálja ezeket. -mondtam.
- Miket? -Zayn.
- Ezeket. Hogy például Amy karambolozott egy kocsival. Ott az ismeretlen volt a hibás. Most szintén valami ismeretlen lőtte meg Bonie-t. Mind a ketten kórházban végezték. -meséltem.
- Figyelj! Amíg nem történik mással ilyen, amit nagyon remélünk, hogy nem fog, addig nincs pánik. -mondta Zayn.
- Igaz. Majd, akkor visszatérek erre. De nagyon remélem, hogy majd nem kell. -mondtam.
- Nézzünk TV-t hátha elveszi a figyelmedet erről a témáról. -mondta majd bekapcsolta a tv-t. Valamilyen mese film ment. Már a film felénél jártunk amikor is meghallottam, hogy az én kis párnám, akin a fejem pihentetem szuszogni kezd. Édesen szuszogni kezd. Elmosolyodtam és úgy néztem tovább a filmet. Már én kezdtem álmos lenni pedig még csak 5 óra van. Mivel nem akartam, hogy Zayn kényelmetlenül aludjon, meg én sem szerettem volna úgy aludni, ezért felkeltettem.
- Mondjad, édes. -nézett rám hunyorítva.
- Gyere menjünk fel a szobámba aludni. -mondtam.
- Rendben. -mondta.
Felálltunk, felmentünk a szobámba. Amíg én sötétséget csináltam a szobában, Zayn már az igazak álmát aludta az ágyamban. Jó fáradt lehetett. Elhúztam a függönyöket majd bebújtam Zayn mellé az ágyba. Magunkra raktam az óriás plédemet, elhelyezkedtem én is és BUM elnyomott az álom..