21. Rész - Nem tudom mi lehet ez!

"Sziasztok! Szép napot mindenkinek! Remélem mindenkinek nagyon jól telik a nyara! Szerencsémre most ezen a nyáron én sem unatkozok! :)

Gondolkodtam tegnap azon, hogy megírom nektek a részt, de valahogy nem jutottam el a géphez..

Egy részt azért, mert fáradt voltam és semmi kedvem nem volt, Más részt meg azért, mert itt aludt nálam a barátnőm és hát nem hiszem, hogy hagyott volna írni engem! :D 

Ezért inkább gondoltam majd ma megírom nektek a 21. részt! 

És lám! Itt is van! :D

Nem tudom, hogy mit fogtok hozzá szólni, de azért remélem,

 hogy tetszeni fog nektek! ;)

Jó olvasást a részhez! :) És a komikat sok szeretettel várom! ;)♥

Puszi: Vivii"

Best Song Ever..!!! *--*♥ :D xx

Az étterembe érve mindannyian a foglalt asztalunkhoz sétáltunk és leültünk. A pincér pár percen belül meg is érkezett. Mindenki rendelt majd beszélgetni kezdtünk.

- És ki mit csinált ma? -kérdezte Louis.

- Louis, ma egész nap együtt voltunk! -nézett rá Niall.

- Azt én tudom, de én a vacsi előtti dolgokról beszélek, mert akkor nem voltunk együtt. -magyarázta Niallnek.

- Ja, értem. -Niall.

- Mi mozizni voltunk. -mondta Liam majd Daniellere nézett.

- És mit néztetek? -kérdezte El.

- Megmondom őszintén én nem nagyon tudom. -rázta a fejét Liam.

- Igen, mert te bealudtál rajta. -nézett grimaszolva Danielle, Liamre. 

- Hát, egy olyan csajos filmen, ki nem alszik be? -Liam.

- Én! -kiáltotta el magát Louis, miközben kezét feltette azt jelezve azzal, hogy ő nem alszik be. (Már megint körül írtam, de mindegy! xD Szerk. Megj.) Az étteremben mindenki minket nézett Louis miatt.

- Louis! -nézett rá Eleanor.

- Mi van? -kérdezte Louis.

- Egy étteremben vagyunk! Viselkedj már! -szólt rá Louisra.

- Jól van, rendben! Elnézést mindenkitől! -kért bocsánatot.

- Na, mind egy! ÉS ti mit csináltatok? -nézett rám Eleanor.

- Mi filmeztünk és ettünk. -mondtam nevetve.

- Akkor el voltatok ti hárman. -El.

- Persze. Mi ne lennénk el?! -én.

- Nialler? -nézett rá El.

- Én otthon voltam. Aludtam, filmet néztem és hát ettem. Ennyi. -mondta Niall.

- Miért maradtál nálunk? Mi is ugyan ezt csináltuk, te okoska. -néztem Niallre. Közben már meghozták az italokat és már az ételeket rendeltük.

- Nem tudom. Azt hittem, hogy zavarok vagy valami. Meg amúgy...-kezdte volna, de a pincér akkor kérdezte, hogy milyen ételt kér.

- Hát, kérem ezt, ezt, ezt, őm..ezt és hát, szerintem ezt is, meg még ezt, ezt ÉÉÉS még ezt a kettőt. -mutogatta a pincérnek az étlapon szerepelő étele neveit.

- Őh, hát rendben! Akkor nem sokára hozom őket. -mondta majd el is ment.

- Hol tartottam? -nézett mindenkire kérdőn

- Hogy miért nem jöttél át hozzánk. -néztem rá.

- Nem szerettem volna zavarni. -mondta.

- De nem zavartál volna. Harry is ott volt. Ő sem.. -gondolkodtam.

- ...Zavart. -mondtam ki gondolkodás után.

- Igen, igen. -bólogatott helyeselve Harry majd utána jött rá, hogy a végén gondolkodtam és hirtelen rám kapta a fejét.

- Hé! -Harry.

- Most mi van? -néztem rá nevetve.

- Zavartam? -kérdezte Harry.

- Nem, nem zavartál! Ha zavartál volna, akkor ott sem lettél volna nálunk. -mondtam.

- Ja, oké! Köszi! -mondta majd a végén felnevetett.

A kajákat kis idő múlva meghozták. Ahogy elénk rakták a tálakat mindenki neki esett az ételnek. Csendben evett mindenki. A mi kis csoportunkból Niall-n kívül is sokan voltak még éhesek. Köztük Eleanor, Harry és Daniellle. Én épp a desszertemet fogyasztottam - ami mellesleg borzasztóan finom volt - amikor hirtelen rám jött egy érzés. Egy érzés, amikor azt érzed, hogy semmi sem oké. Szédülni kezdtem és hirtelen melegem lett. NEM TUDOM MI LEHET EZ! Remélem nincs semmi bajom. Hogy az izzadásomat enyhítsem és, hogy ne legyen számomra meleg jég hideg vízzel kezdtem magam hűteni. Egyre többel és többel. A srácoknak már eléggé szemet szúrt ez a valami. Rá is kérdeztek.
- Minden oké, Mona? -nézett rém aggódó fejjel Zayn.
- Persze, csak egy kicsit melegem van. -mondtam majd kortyoltam egyet a jég hideg vízzel teli poharamból. 
Kicsit később a izzadás elmúlt. Már nem volt semmi bajom. Viszont a szédülés még nem akart elmúlni. Az izzadás helyére hirtelen a fej fájás került. Ez hihetetlen. Gondoltam biztos le esett a vér cukor szintem, ezért tovább ettem a nagyon édes desszertemet. De semmi hatása nem volt. Körül néztem és ahogy láttam senki nem vette észre, hogy semmi sem oké velem. Szerencsére. Nem nagyon szeretném, ha mindenki velem foglalkozna. Nem tudom miért. Hirtelen úgy megszédültem még így ülve is, hogy azt hittem leesek a székről. Így reflex szerűen az asztalba kapaszkodtam, hogy le ne forduljak a székről és becsuktam szemeim. Tényleg nem tudom, hogy mi van velem. 
- Mona! Tényleg nincsen semmi bajod? -kérdezte tőlem Zayn.
- Biztos. -mondtam. Pedig van bajom.
Lassan kezdtem el pislogni, így már nem nagyon szédültem. De nem érdekelt semmi. Tovább beszélgettem a srácokkal és ettem. ÉS jött az, amit szerintem senki sem szeret. A hányás. A legrosszabb. 
- Elnézést! -kértem elnézést az asztalnál ülő társaságtól majd felpattantam a székről és egyenesen a női mosdóba rohantam...

* Eleanor szemszög *

Én még marha éhes voltam, de nem csak én, hanem Danielle és Harry is. Na, de Niallről sem szabad megfeledkezni! ;) :D Miközben ettünk és beszélgettünk, Mona arca egyre jobban rosszabbodott. Hirtelen lesápadt. Mi baja lehet? Remélem semmi baja sincsen. Aztán kicsivel később észre vettük a többiekkel, hogy Mona egyre több és több vizet iszik. Zayn rá is kérdezett, hogy mi a baja, de válasza csak annyi volt, hogy melege van. Hát, oké! De látszott rajta, hogy nem csak melege van. Furán viselkedett. Alig szólt valamit. Beszélgetni sem beszélgetett senkivel. Fura! De tényleg! Mi lehet vele? 

Míg mi beszélgettünk arra riadt fel a társaság, hogy az megmozdul. Mona pedig szorosan kapaszkodik az asztalba mind két kezével miközben szemeit csukva tartja. Zayn ismét rákérdezett, hogy mi a baja, de a válasza, csak annyi volt, hogy semmi. Hát, szerintem nem. Na, mindegy. Ez után már Mona is bekapcsolódott a beszélgetésbe és ugyan úgy hülyült velünk tovább. Addig, amíg meg nem szólalt.

- Elnézést! -mondta majd hirtelen felpattantan és a mosdók felé rohant. Mi megijedve néztünk egymásra. 

- Mi történt vele? -kérdezte ijedt arccal Zayn.

- Megyek megnézem Monát. -mondtam majd felpattantam és rohantam a női mosdóhoz.

- Várj megyek én is! -kiáltott utánam Dani is. 

Beértünk a női mosdóba és hallottuk, ahogy Mona beszél saját magában. 

- Mona, hol vagy? -kérdeztem.

- Elölről a második fülke. -mondta majd gondolom megint jött egy adag. :P

- Jól érzed magad? -kérdeztem.

- Nem igazán. -válaszolt Mona.

- Miért nem szóltál nekünk, hogy nem érzed jól magad? -kérdeztem.

- Nem szerettem volna szólni. -mondta.

- De miért? -én.

- Mert. -mondta.

- De...-kezdtem volna bele, de Danielle rám nézett és legyintett egyet, hogy inkább hagyjam az egészet. 

A fülkében lehúzták a wc-t majd kinyitódott a fülke ajtaja és egy Mona bukkant elő.

- Jobban érzed magad? -kérdezte Danielle.

- Igen, egy kicsivel. -mondta majd elkezdte öblíteni a száját a mosdó felett.

- Nem tudod, hogy mitől lettél rosszul? -kérdeztem.

- Nem. -mondta miután kiöblítette a száját és a haját csinálta.

- De mi bajod volt? -Danielle.

- Szédültem és először meleg volt. Aztán meg csak szédültem és a fejem fájt. Gondoltam biztos le esett a vér cukor szintem, de nem azzal volt probléma. Szerintem elronthattam a gyomromat. -mesélte.

- De azért el kéne menni egy orvoshoz, nem? -nézett Monára, Dani.

- Nem, nem kell. -mondta.

- Hát, rendben. -mondta Danielle.

- Gyere menjünk ki a srácokhoz. -mondtam majd megfogtam Mona kezét és kihoztam a mosdóból. 

- Minden rendben van? Jól érzed magad? Nincs semmi bajod? Mi történt? -pattant fel a székről Zayn és rohant Monához majd ölelés közben elhalmozta ezernyi kérdéssel.

- Minden oké! Már egy kicsit jobban érzem magam. Nincsen semmi bajom. Hányingerem volt. Ennyi. -válaszolt minden feltett kérdésre.

- Szerintem menjünk haza. -mondta Liam.

- Igen, az jobb lenne. -mondtam.

Kikértük a számlát és fizettünk majd távoztunk..

* Mona szemszög *

Nem úgy sült el ez az egész "vacsorázzunk együtt egy étteremben" dolog. Sajnos. Biztos, hogy csak elrontottam a gyomromat. Semmi bajom nem lehet. Remélem. Ahogy fizettünk egyből távoztunk is. Amíg haza nem mentünk addig úgy kezeltek, mint a gyerekeket. Főleg Zayn. A végén észre vettem, hogy nem is a mi házunknál vagyunk, ha nem az övékénél. 

- Srácok! Holnap suli van és..-mondta volna a kifogásaimat, de félbe szakítottak.

- STOP! Nincs kifogás! Itt alszol nálunk és kész! -szögezte le Louis, míg Zayn helyeselve bólogatott.

- Jól van, akkor. -adtam meg magam.

- Na, azé'. -mondta Louis majd kinyitotta a bejárati ajtót. Mindenki bement leraktuk a cuccainkat és leültünk a nappaliba.

- Srácok? -én.

- Mondjad! -néztek rám.

- És holnap mib....-MINDIG FÉLBE SZAKÍTANAK! :@ Ez nem szeretem! 

- Majd Eleanor vagy Danielle add ruhát neked. Nyugi! -szakított félbe MEGINT Louis.

- Hát, oké! És mi lesz a sulis cuccaimmal? -kérdeztem.

- Azok neked mindig bent vannak a suli szekrényedben, nem? -nézett rám Liam.

- Igaz. -mondtam. 

- Na, ennyi. Más kifogásod van még? -kérdezte mosolyogva Louis.

- Nincsen. -mondtam.

- Ennek örülök. -mondta.

Sorban elmentünk zuhanyozni majd mindenki felvette a pizsijét. Nekem a pizsim az Eleanor egyik cica nadrágjából és Danielle egyik trikójából állt. Felöltöztem majd kértem egy haj gumit és felcsutiztam a hajamat.

Ahogy végeztem, lementem a többiekhez. Néztük még egy kicsit a tv-t majd mindenki elment aludni. Én ragaszkodtam most KIVÉTELESEN a kanapéhoz. Főleg, hogy rosszul és vagyok meg ilyesmi, de Zayn nem engedte, így ma vele aludtam. Befeküdtünk az ágyba, elköszöntünk egymástól majd leoltódtak a szobában a lámpák. Kicsit forgolódtam még, de aztán elnyomott az álom. Őszintén. Mondok egy dolgot. Egy álom olyan ember mellett aludni, akit szeretsz és bármit megtennél érte. Mert tudod és érzed, hogy számodra az érzés kölcsönös. Habáár, ha belegondolok valaki csalódik az ilyen érzésbe. DE! Én viszont boldogan mondhatom, hogy nem.. 

"Remélem tetszett mindenkinek a rész! ;) Holnap nem tudom, hogy hozni fogok-e részt. Majd meglátjuk. Kedden és Szerdán nem leszek! Puszi: Vivii"