23. Rész - Sokkal jobban van!

 "Sziasztok! Elnézést, hogy ilyen sokára hoztam a részt! Kifogásom ismét nincsen.. :) 

Remélem tetszeni fog nektek a rész! 

Jó olvasást a részhez és ne felejtsetek el komizzni! ;) 

Puszi: Vivii"

Kedvenc képeim közé tartoznak! *-*♥♥ 

Telefon csörgésre keltem fel. Felvettem a telefont majd beleszóltam. 

*Telefon beszélgetés*

- Helló, tessék? -szóltam a telefonba.

- Szia, itt Lucú! Te aludtál? -kérdezte meglepődvey

- Igen. Kikészültem ettől a mai naptól, de mond miért hívtál? -kérdeztem.

- Fél 6 van. Csak annyi, hogy nem jössz be Boniehoz? -kérdezte.

- Jaj, basszus. Megígértem neki, hogy bemegyek suli után. -csaptam a homlokomra.

- Hát, akkor kapd össze magad és gyere, mert 7-ig van beteg látogatás. -mondta Lucy.

- Rendben, sietek! Ti még ott vagytok? -én.

- Igen itt. Na, de siess! Majd itt találkozunk! Puszi! -köszönt majd letette.

Letettem a telefont majd ránéztem Zaynre. Mivel olyan édesen aludt nem akartam felkelteni. Ezért inkább írtam neki egy üzenetet, amit aztán letettem mellé az ágyra, hogy ha felkel egyből tudja, hogy miért nem vagyok itt. Átöltöztem, felkaptam a telefonomat és a táskámat a házhoz rendeltem egy taxit, ami 5 percen belül meg is érkezett majd gyorsan beszálltam a taxiba, bediktáltam a kórház címét és már mentünk is. Max 10 percig ültem a taxiban. Megálltunk a kórház előtt, kifizettem az utat majd rohantam be a kórházba aztán fel az emeletre. 114-es termet keresve gondolkodtam, hogy most mit fog szólni Bonie, hogy elfelejtettem bejönni. Remélem nem fog megharagudni. Megtaláltam a 114-es termet. Halkan bekopogtam majd benyitottam. Mindenki bent volt, akire számítottam. 

- Sziasztok! Bonie, ne haragudj, hogy ilyen későn jöttem be. -öleltem meg finoman. 

- Szia. Semmi baj. -mosolygott rám.

- Gyere ülj ide le. -mutatott a mellette lévő szabad helyre Ash. Oda mentem is leültem.

- Mióta vagytok itt? -kérdeztem a többieket.

- Hát, 4 kor jöttünk. -mondta Adam.

- Értem. Jobban vagy már Bonie? -fordultam Bonie felé.

- Hát, nem mondanám, hogy jobban vagyok. Még nagyon szarul érzem magam. Mindenem fáj, néha alig tudok levegőt venni és beszélni. Ajh, nagyon szar. -mesélte.

- Jaj, istenem. Figyelj! Muszáj kitartanod! Mi itt leszünk melletted és mindenben fogunk segíteni! Hidd el! Csak légy erős. Nagyon-nagyon erős. Rendben? -magyaráztam neki.

- Könnyű mondani. -mondta Bonie.

- Bonie. Nekünk sem könnyű. Ugyanúgy erősnek kell lennünk nekünk is, mint neked. Mi sem bírjuk ezt az egészet. Nekünk elhiheted. -magyarázta Ashley. 

- Elhiszem. -sóhajtott Bonie.

Egészen 7 óráig ott voltunk a többiekkel Bonienál. Próbáltuk felvidítani minden baromsággal, hogy ne legyen rossz kedve. Rosszalkodtunk is! :D Meséltünk egymás életéről, hogy ki hogy van meg ezek aztán 7 kor jött a nővérke, hogy mennünk kell. Elköszöntünk Bonietól és eljöttünk a kórházból. Csapatban indultunk el az utcán.

- Nem megyünk el enni valahová? Éhes vagyok. -mondta Chris.

- De mehetünk. -bólintottam majd a többiek egyetértve bólintottak. 

Egy közeli Mekibe ugrottunk be. Kikértük a sok a kaját majd leültünk a legnagyobb asztalhoz, ami a Mekiben volt és enni kezdtünk. 

*Zayn szemszöge*

Kocsinak az ajtó csapására ébredtem fel. Hirtelen felültem majd körül néztem. Mona sehol. Hol vagyok? Ja, igen. Mona szobájában. De hogy? Hisz lent aludtam el a nappaliban..Ja, Mona felkeltett, hogy jöjjünk fel. Most már értem. Megpillantottam magam mellett egy papír lapot. Kezembe vettem majd olvasni kezdtem. 

A levélben:

Szia, Zayn! 

Elmentem Boniehoz a kórházba. 

Nem akartalak felkelteni, mert olyan édesen aludtál! :)

Szóval csak ennyi. :) Ha megéheznél a kaja a hűtőben vagy ha a dugicsokiaimat keresed, akkor tudod hogy hol találod! ;) Üdítő a spejzban van. A lakáskulcsot elvittem, pótkulcs a kis szekrényen van az előszobában. Ha esetleg ma már nem talizunk, akkor majd hívlak telón.

Vigyázz magadra! Szeretlek! <3 

Sok puszi: Mona.

Hát, oké. Elolvastam majd az éjjel szekrényre raktam a papírt. Felkeltem az ágyból és lementem a konyhába kávét inni. Megcsináltam a kávét majd leültem az ebédlő asztalhoz és magam elé nézve iszogattam a kávémat. Fogalmam sincs, hogy ilyenkor mi jár a fejemben. Ahogy magam elé néztem kiszúrtam a falon lévő polcon egy nagy könyvet. Oda mentem levettem a polcról és megnéztem. Tele volt fényképekkel. Volt benne olyan, amin Mona a családjával van, vagy csak a tesóival és volt olyan is amin a barátaival és az osztálytársaival van. Akiket már én is ismerek. Mona nagyon aranyos volt kicsinek. Tök cuki. :) Kedvenc képem is van. Azt hiszem azon a képen Mona Ashleyvel van és ahogy a környezetet nézem LA-ben. :D 

A kép! :) Xx

  

A fotók között találtam rajzokat is, amiket Mona rajzolt. Megmondom őszintén nagyon szépen tud rajzolni. Minden rajz inkább csak egy szemet vagy egy szem párt ábrázol. Ahogy néztem a rajzokat rájöttem, hogy Mona leginkább szemeket tud a legjobban és a legszebben rajzolni. Kiválasztottam a rajzok közül is három kedvencet.

Nem tudnék dönteni, hogy melyik a jobb. Megmondom őszintén a harmadik kép láttán egy kicsit megijedtem. De aztán kezdtem megkedvelni a rajzot. Jó sok fénykép volt az albumban ezért sok idő ment el a képek nézegetésével. Észre sem vettem, hogy kávé már abszolút nincsen a bögrémben. A fénykép albumot visszaraktam a helyére, a bögrét beraktam a mosogatóba majd bementem a nappaliba tv-t nézni. A kanapén punnyadtam, amikor megcsörrent a telefonom. Rá sem néztem, hogy ki az csak reflex szerűen felvettem.

*Telefon beszélgetés*

- Halló! Kivel beszélek? -szóltam a telefonba.

- Hali, itt Louis. Mizu? -köszönt.

- Semmi. Monánál vagyok. -én.

- Mona? -érdeklődött.

- Nincs itthon. Bement a kórházba Boniehoz. -mondtam.

- Értem. Mona jobban érzi magát? -Louis.

- Hát jobban. -én.

- Bonieról tudsz valamit? -szólt a telefonba Niall.

- Szia, Niall. Nem, nem tudok róla semmit. -én.

- Értem. Mikor jössz haza? -kíváncsiskodott Niall.

- Szerintem nem sokára megyek. -mondtam.

- Rendben. Ha jössz, akkor majd ugorj be a Nando's-ba kajáért. Légyszi! -mondta Niall.

- Jó, oké. Beugrok. -én.

- Köszi. Na, majd siess haza! Csáó! -köszönt majd meg sem várva válaszomat fogta és letette a telefont.

Néztem még egy kicsit a tv-t aztán kikapcsoltam. Magamra kaptam a kabátomat, felvettem a cipőmet majd gyorsan írtam egy kisebb levelet Monának, hogy elmentem. A levelet leraktam az előszobában lévő kis asztalra majd kiléptem a házból, becsuktam az ajtót a kulccsal és haza mentem.

*Mona szemszöge*

Megettünk minden kaját a mekiben, amit rendeltünk majd a srácok sorban haza kísértek minket. Az én házamhoz értünk. 

- Zayn itt van nálad? -kérdezte Adam.

- Szerintem haza ment. -mondtam.

- Ja, oké. Csak azért kérdezem, mert ég a kis villany a nappalitokban. -mutatott az ablakra Adam.

- Jaj, biztos úgy hagyta! -vontam meg a vállam. 

- Ja, rendben! Akkor majd holnap találkozunk. -mondta Adam.

- Rendben! Köszi srácok, hogy haza kísértetek. Jó éjt. -köszönés képpen megöleltem mindenkit majd bementem a házba és kulccsal becsuktam magam után az ajtót. Levettem a lábamról a cipőt majd elindultam a nappaliba felé. Észre vettem egy levelet a kis asztalon. Fogtam elvettem majd olvasni kezdtem.

A levélben: 

Szia, édes! 

Remélem nem baj, hogy haza mentem, de Niall zaklatott, hogy vigyek neki kaját. :D Szóval..haza mentem. A pótkulcs nálam van, holnap majd a suliban visszaadom. 

Jó éjt! Vigyázz magadra! Szeretlek! Puszi! Zayn.x

Elolvastam a levelet majd visszaraktam az asztalra. Bementem a nappaliba, bekapcsoltam a tv-t, felmentem a szobámba, ledobtam az ágyamra a táskámat, felkaptam a pizsimet majd elmentem zuhanyozni. Zuhanyzás után vacsinak csináltam magamnak két szendvicset, kakaóval. Megvacsiztam majd felmentem a szobámba. Bebújtam az ágyba, bekapcsoltam a tv-t próbáltam elaludni. Hirtelen pittyegett a telóm. Zayn küldött egy SMS*t, amelyben azt üzente, hogy szeret és legyen jó éjszakám. Én is ugyan ezt kívántam neki majd letettem a telefont. Éreztem, hogy már nagyon leakar csukódni a szemem, ezért kikapcsoltam a tv-t, leoltottam a kis lámpámat, oldalra fordultam és már el is nyomott az álom. 

Másnap reggel arra keltem fel, hogy Louis ordít az teraszom alatt. Mi a szar?! Ez komoly?! Korán reggel?! Istenem. Nem is ő lenne.

Kiszálltam az ágyból majd kimentem a teraszra.

- Miért ordítasz korán reggel? Mások még alszanak! -néztem le Louisra.

- Engedj be! -kiáltott fel.

- Jó, de maradj csöndben. -mondtam. 

Leszaladtam kinyitni az ajtót Louisnak. Louis bejött és leült a konyhában, míg én a kávékat csináltam.

- Miért jöttél? -kérdeztem Louistól.

- Őm..fogalmam sincs. Korán keltem fel és unatkoztam. Gondoltam át jövök hozzád. -mesélte majd mosolyogva rám nézett.

- Most ez komoly Louis? Reggel 6-kor? -néztem rá.

- Én azt hittem fent leszel. -mondta Louis. 

- Ja, igen. Reggel 6-kor már fent szoktam lenni. -bólogattam.

- Bocsi. -Louis.

- Nem baj. Most már mindegy. Akkor együtt megyünk suliba? -néztem rá.

- Hát, aha. -bólintott.

- Akkor, oké. Tessék itt van a kávéd. Kérsz hozzá valamit? -tettem elé a kávét.

- Nem köszi. Otthon benyomtam egy szendót. -Louis.

- Rendben. -én.

Én gyorsan megittam a kávét majd felmentem felöltözni. 

Én:

     

 

Felöltöztem, felraktam egy kis sminket, kivasaltam a hajamat, felkaptam a cipőt majd a táskát magamhoz vettem és lementem Louishoz.

- Na, kész vagyok. Most már várhatunk. -nevettem.

- Csini vagy. -mosolygott.

- Köszi, de mit csinálunk addig, amíg el nem indulunk a suliba? -kérdeztem Louistól.

- Ilyenkor szoktak menni mesék a tv-ben. Nézzük azokat. -mondta.

- Nekem oké. -mondtam majd bementünk a nappaliba, leültünk a kanapéra, bekapcsoltuk a tv-t majd meséket kezdtük nézni. Sokat nevettünk. Főleg, hogy még Louis rátett egy lapáttal a sok hülyeségre. Aztán ránéztem az órára. Fél 8-at mutatott.

- Szerintem már mehetünk is. -mondtam.

- Ja, mehetünk. A srácok már biztos bent vannak a suliban. -mondta Louis.

- Akkor irány a suli. -mondtam. 

Felálltunk összeszedtük a cuccainkat majd bezártam a házat és elindultunk.

- Állj! Te kocsival jöttél? -néztem kérdően Louisra.
- Igen. Nem volt kedvem sétálni. -nevetett.
- Hát, rendben. -mondtam. 
Louisval beszálltunk a kocsival majd elindultunk a suliba. Ééés, Igen! Dugóba kerültünk. PECH! Erre vártam. Igazából nem... 
- Elfogunk késni. -néztem Louisra.
- Nem fogunk, ne aggódj. Még időben beérünk. -mondta teljes nyugodtsággal.
- De, hogy? -kérdeztem.
- Így. -mondta majd hirtelen befordult a mellettünk lévő mellék utcába és ott mentünk tovább.
- Ügyes. -mondtam.
- Köszi. -nevetett.
10 perc múlva már a sulihoz is értünk. Ahogy láttuk a srácok a suli előtt vártak minket. Louis leparkolt majd kiszálltunk és a srácokhoz sétáltunk.
- Jó reggelt! -köszöntünk Louisval mindenkinek.
- Jó reggelt nektek is. -köszönt mindenki meglepődve.
- Hogy-hogy együtt jöttetek? -kérdezte Zayn egy csók adás után.
- Ja, hát az úgy volt Louis reggel 6-kor leállt a teraszom alatt ordítani, én meg felkeltem beengedtem és mivel ott volt így együtt jöttünk a suliba. -meséltem.
- De miért mentél oda? -kérdezte Liam, Louist.
- Mert unatkoztam otthon, így hát gondoltam át megyek Monához. -mondta.
- Te nem vagy normális. -rázta fejét Liam.
- Ő mikor az? -nevetett Harry.
- Kussolsz göndör. -nézett rá Louis.
- Neked kuss csíkos. -szólt vissza Harry.
- Mind a ketten kussoljatok. -néztem rájuk.
- Ki, milyen órával kezd? -kérdezte Liam miközben már a suli folyosóján sétáltunk.
- Mi kémiával kezdünk. -mondtuk Zaynnel.
- Én törivel. -mondta Niall.
- Matek. -szólalt meg Hazza.
- Akkor velem nem jön senki bioszra? -esett kétségbe Louis.
- Nyugi, én is oda megyek. -nézett Liam Louisra.
- Ja, oké. Már megijedtem. -sóhajtott.
- Azt vettük észre. -röhögött Niall.
- Haha...-Louis.
- SRÁCOK, SRÁCOK! -kiáltott valaki utánunk. Mindannyian hátra fordultunk. Chris és Ash futott felénk.
- Mi az? Történt valami? -kérdeztem aggódva.
- Bonie orvosa az előbb hívta Adamet, hogy sokkal jobb az állapota, mint tegnap volt. -mondta boldogan Ash.
- Tényleg? -kérdeztem.
- Tényleg. -bólintott Chris.
- Hát, ez király. Istenem. Egyre jobb. Remélem kibírja ezt az 1 hetet. -én.
- Hidd el. Ki fogja bírni. -mondta Ash.
- Többiek? -kérdeztem.
- Lucy lóg, Amynek vissza kellett mennie az orvoshoz, Adam Bonienál van a kórházban, Joe meg elutazott a szüleivel. -sorolta Ash.
- Értem. -bólintottam. Egyszer csak megszólalt a csengő.
- Na, majd akkor találkozunk. Helló. -köszöntünk el egymástól majd mindenki az órájára. Zaynnel úgy futottunk a kémia terembe mint még soha. Ahogy beértünk a terembe, gyorsan a helyünkre siettünk. Pont a tanár előtt értünk be. Uh, szerencsénk volt. (...) Kicsöngettek az utolsó óráról is. A srácok úgy döntöttek, hogy ők is bejönnek velem Boniehoz, így hát suli után egyből a kórházba mentünk Boniehoz. Az előtt tettünk egy kis kitérőt. Bementünk egy kis boltba gyümölcsöket venni Bonienak. Ahogy észre vettem nagyon sokan voltak Bonienál, de mi kivártuk a sorunkat. Aztán jöttünk mi. Bementünk, megmutattam Bonienak, hogy milyen gyümölcsöket hoztam majd aztán elmesélte, hogy mit mondott az orvos. Szerencsére jobban van, de még mindig ott van a többi nap is. Bonie kicsit meglepődött, hogy a srácok bejöttek hozzá. Gondoltam, hogy megfog lepődni. A srácok aranyosak és kedvesek voltak vele. Louis próbálta jobb kedvre deríteni, ami sikerült is. Sokáig beszélgettünk és hülyéskedtünk. Mi voltunk az egész kórházban az utolsó látogatók. Ilyen sokáig voltunk? Jesszusom! A nővérke jött be hozzánk,  hogy már haza kell mennünk. Elköszöntünk Bonietól majd haza indultunk. A srácok hozzám akartak jönni a házba, mert nem volt kedvük haza menni. Hát, oké. Odaértünk a házhoz, beakartam tolni a kulcsot a zárba, de nem lehetett. Ami azt jelenti, hogy az ajtó túloldaláról valaki berakta a másik kulcsot a zárba. De nincs is pótkulcs. Vagy is van. Zaynnél.
- Zayn! -néztem rá.
- Hm..? -  nézett rám kérdően.
- Nálad van a ház pótkulcsa, nem? -kérdeztem.
- De, nálam van. Miért? -Zayn.
- Mert nem tudom kinyitni a kulccsal, mert az ajtó túloldaláról valaki berakta a zárba a kulcsot. -magyaráztam.
- Valaki betört hozzátok? -kérdezte ijedt fejjel Niall.
- Nem tudom. Fogalmam sincs. -ráztam a fejem.
- Csöngessünk be és ha nem nyitják ki, akkor berúgjuk az ajtót. -adta az ötletet Harry.
- Rendben. -én.
- Akkor én csöngetek! -mondta Louis majd megnyomta a csengőnket. Vártunk és vártunk, de semmi. Louis még egyszer csengetett. Megint vártunk és vártunk. Eljött a pillanat. Harry épp be akarta rúgni a bejárati ajtót, amikor kinyitották. Harry lemerevedett és a rúgó pózában maradt. A srácok mosolyogtak, én meglepődött arccal figyeltem a személyt, aki ajtót nyitott nekünk. Mikor jött vissza?!