24. Rész - Hiányozni fogsz!

"Sziasztok! Elnézést kérek a rész késéséért, de nem tudok mindig a gép elé ülni sajnos, mivel sokat kell tanulnom. Ilyenkor áldom az eget, hogy 8.-os vagyok!-.-" :c :D 

Na, mindegy! Szóval remélem tetszeni fog a rész mindenkinek! 

Jó olvasást és komizzatok!

 

Nem hittem a szememnek. Hogy kerül ő ide?! De most tényleg. Hogyan?! Ahogy észre vettem az ajtót nyitó személyt az idegesség öntött el. De komolyan. Srácok közül csak Zayn ismeri személyesen. Szóval a többiek nagyon nem tudták, hogy ki is áll előttünk. 

- Sziasztok! -intett.

- Hát, te?! -kérdeztem miközben besétáltunk a házba majd lepakoltunk és bementünk a nappaliba. 

- Haza jöttem, de nem sokára elmegyek. -mondta.

- Oh, hát ez csodás. -mondtam nem olyan boldogan. Hiába voltam ideges, akkor sem lennék arra a képes, hogy az apámat megbántsam. HA pedig igen, akkor viszont már k*rva ideges lennék. Igen apu volt a házban. 

- Oh, Zayn! Szia! -vette észre szerelmemet és mosolyogva köszönt neki. 

- Jó napot! -mosolygott vissza Zayn. 

- És a többi srác? Neveket kérek! -nézett a többiekre apu.

- Én Louis Tomlinson vagyok. -ráztak kezet apuval.

- Üdv, Liam Payne. -Liam.

- Niall Horan. -mosolygott.

- Én pedig Harry Styles. -vigyorgott apura.

- Örvendek. Robbie Wilson. Tegezzetek és hívjatok csak Robnak. Rendben? -nézett apu a többiekre.

- Rendben. -bólintottak.

- Gondolom Mona barátai vagytok, ugye? -apa.

- Igen. -mondta Louis.

- Kicsit fura, hogy sok a fiú barátod. -nézett rám nevetve.

- Hát ez van. -vontam fel a vállamat nevetve.

- Többiek? -kérdezte apu.

- Molly az osztállyal utazott el, Jake szintén az osztállyal ment, Anyu és Judy pedig Davidet kísérték el a foci meccsére. -soroltam.

- És te, hogy-hogy nem mentél Daviddel? -kérdezte.

- Mert nekem tanulnom kell apu. -mondtam.

- Értem. -bólintott.

- Mikor mész? -kérdeztem.

- 5 perc múlva indul a gépem. -mondta.

- És hova utazol? -faggattam tovább.

- Francia országba. -mondta.

- A barátnődhöz, ugye? -kérdeztem miközben a földet bámultam.

- Igen. -sóhajtott.

- De majd mindig megfoglak látogatni titeket, majd hívni is foglak. És ha anyád megengedi jöhettek hozzánk majd nyaralni. -próbált felvidítani. 

- Köszi, hogy megpróbálsz vigasztalni, de ettől még nem változik semmi. Ugyan úgy elmész és más hol fogsz élni, mással, máshogy. -néztem rá.

- Jaj, te. -ölelt meg. 

- Hiányozni fogsz. -kezdtek folyni a könnyeim. Ennyi volt az idegességnek. Vége. Elmúlt. 

- Ti is nekem. -szorított magához. 

- Majd hívj fel, ha Francia országba értél! -néztem rá könnyes szemekkel. 

- Rendben. -bólintott. Szemei könnyesek, vörösek és duzzadtak voltak. Istenem. Én ezt nem akarom. 

Felálltunk mindannyian, Apu magához vette a bőröndjeit majd az ajtóhoz sétáltunk. A bejárati ajtót kinyitotta majd felénk fordult.

- Örülök, hogy megismertelek titeket. -nézett a srácokra. 

- Viszont. -mondták majd megölelt aput. 

Apu Zaynhez fordult.

- Neked különösképpen örülök, Zayn. Hisz most boldogabb a lányom, mint az valaha is volt. Nagyon vigyázz Monára, rendben? Úgy vigyázz rá, mint a szemed fényére! -apu.

- Én is viszont. Ígérem vigyázok rá! -bólintott.

- Sok boldogságot. -ölelt meg engem és Zaynt, Apu.

- Köszi, Apa. -újból sírni kezdtem.

- És ti is srácok! Vigyázzatok Monára. -mutatott a többiekre.

- Rendben. -mondták.

- Viszlát, Gumi maci! -és amikor kimondta a bűvös szót majd kilépett az ajtón és becsukta maga után az ajtót lelkileg összetörtem. Hirtelen rám jött az 5 perces roham. Ordítani kezdtem - hozzá teszem SÍRVA - apu becenevét ahogy régen mi hívtuk egymást. Zokogtam, remegtem. Levegőt alig bírtam venni. Fejem bevörösödött, nem láttam semmit. A srácok próbáltak nyugtatni, de nem ment nekik. Zayn mondta, hogy menjek zuhanyozzak le, hát ha kicsit nyugodtabb leszek. Bólintottam majd felmentem a szobámba, megfogtam a pizsimamát majd bementem a fürdőszobába zuhanyozni. Több mint 1 órán keresztül áztattam bőrömet a tűzforró vízben. Arra eszméltem fel, hogy hirtelen kinyílik a fürdőszoba ajtaja. Ijedségemben sikítani kezdtem.

- Nyugi! Mona! Csak én vagyok az! -mondta Zayn.

- Miért jöttél? -kérdeztem.

- Azért már nagyon rég óta vagy bent és azt hittem van valami baj. -magyarázta.

- Édes vagy. Köszi, hogy benéztél, de jól vagyok. -mondtam.

- Hát, jó! Igyekezz. Nem sokára kész a vacsi. -mondta majd ki is ment.

- Vacsi?! -kérdeztem magamtól. 

Elzártam vizet, elhúztam a zuhanyzónak a függönyét (nem jut eszembe, hogy mi a neve..xd Szerk. Megj.) majd kiléptem a zuhanyzóból. Megtörölköztem utána pedig felvettem a pizsamámat és lementem a többiekhez a konyhába. Belépve a konyhába azt láttam, hogy Harry sürög-forog a konyhában, míg Niall Harryt sürgette, hogy mikor lesz kész a vacsi. Louist és Zaynt nem láttam sehol. Aztán kicsit beljebb mentem a konyhába és megláttam, ahogy Louis és Zayn az asztalnál ülve beszélgetnek. Oda sétáltam majd leültem hozzájuk.

- Na, itt is vagyok. -néztem rájuk mosolyogva.

- Úr isten, Mona! Miért vagy ilyen vörös? -kérdezték ijedten. 

- Ja, hát őm..tűz forró vízben zuhanyoztam. -mondtam.

- Te normális vagy? El is ájulhatsz annyi gőztől Mona! -nézett rám Louis.

- De ha valami bajom van, akkor én  így szoktam zuhanyozni. -mondtam.

- Te tudod. -vont vállat Louis.

- Kéész a vacsi! -szaladt az asztalhoz Niall majd gyorsan leült az asztalhoz és várta a kaját.

- Na, egyetek! -rakta elénk Harry a sok meleg szendvicset, a különböző ízesítésű teákat és sok mást. 

- Azta! Ilyen sokáig zuhanyoztam? -néztem a többiekre.

- Aha. -mondták.

- Lányok? -kérdeztem.

- Nem sokára jönnek! -mosolygott Liam.

- Megnyugodtam. -nevettem.

Megvártuk a lányokat is, majd amikor már mindenki itt volt neki álltunk a vacsinak. Vacsi után leültünk a nappaliba filmezni. Filmezés után beszélgettünk még egy kicsit aztán mindenki nyugovóra tért.

*Pár órával később*

- Éhes vagyok! -suttogta Niall.

- Menj ki a konyhába enni! Maradt még a vacsiból. -Harry.

- Fáj a fejem emberek! -kiáltotta Louis.

- Hülye vagy?! A többiek alszanak! -szóltam rá.

- Nem alszunk..most már! -szólaltak meg a többiek.

- Senki nem tud aludni? -kérdezte Harry.

- Én tudtam aludni, addig, amíg Mr. Tomlinson el nem kiáltotta magát. -mondta idegesen Eleanor.

- Ne haragudj! -mondta Louis.

- Most már tök mindegy. -mondta Eleanor.

- Liam fent van? -kérdezte Niall.

- Szóltatok? -jött be a nappaliba Liam.

- Hát te? -kérdeztük Liamet.

- A konyhában voltam. -mondta majd visszabújt a helyére, Danielle mellé. 

- Visszajössz velem? -kérdezte Niall, Liamet.

- NEM! Most feküdtem vissza! -mondta.

- Ajh, akkor most kivel menjek? -nyavalygott Niall.

- Gyere, kikísérlek! -állt fel Harry majd kimentek a konyhába Niallel.

- Én már nem bírok visszaaludni. -mondta Eleanor.

- Én sem. -mondta mindenki egyszerre.

- Akkor most mit csináljunk? -kérdezte Danielle.

- Jó kérdés. -ültem fel a kanapén. 

- Nem megyünk el sétálni? -kérdezte Louis.

- Hajnalban? Te normális vagy Louis? -nézett Eleanor Louisra.

- Most miért ne?! -vont vállat. 

- Igaz, attól függetlenül, hogy hajnal van, még kimehetünk sétálni. Szerintem. -mondtam.

- Akkor menjünk, de kint ilyenkor még marha hideg van. -mondta Liam.

- Te nem alszol? -kérdezte Liamtől Danielle.

- Nem. Miért kéne? -nevetett.

- Ja. -nevetett Danielle.

- Akkor mindenki öltözzön fel! -mondtam.

- Az oké, hogy a srácok vastag ruhákban jöttek, de mi hogyan öltözünk fel vastagan? -Eleanor.

- Adok ruhát. Vagy az nem jó? -néztem Elre. 

- De, persze jó. -bólintott.

- Na, akkor ti srácok öltözzetek itt fel a nappaliban, mi pedig felmegyünk. -mondtam majd felkeltünk az alvó helyünkről és felmentünk a szobámba. A lányok kiválasztották a ruhákat velem együtt, majd öltözni kezdtünk.

Danielle (Az összeállítást egy tornacipővel képzeljétek el! ;) :D Szerk. Megj.):

 

Eleanor:

 

Én:

 

 Elkészülődtünk majd lementünk a nappaliba. Szerencsére már mindenki fel volt öltözve, így eltudtunk indulni. Kiléptünk a házból és egyből megcsapott minket a londoni hidegség. Nem volt még tél, de már jött az ősz, amit megmondom őszintén nem nagyon szeretek. A hideg rázott ki, amikor tettem egy lépést az utcán. Igaza volt Liamnek. Tényleg nagyon hideg van. Lehet, hogy ez a séta dolog nem olyan jó ötlet. Meglátjuk mi lesz ennek a vége. De azért remélem, hogy semmi rossz. Neki kezdtünk a sétálásnak. Kicsit jól esett a séta. Kitisztultam. Mondhatom kicsit nyugodtabb is lettem ettől a sétától. Séta közben eszembe jutott, hogy apu nem is hívott mióta elment Francia országba. Vajon mi lehet vele? Remélem nem történt vele semmi baj. Lehet, hogy csak elfelejtett felhívni vagy lehet nagyon fáradt volt és már nem volt kedve telefonálni. Mindegy is, majd holnap biztos felhív, hisz megígérte. Séta közben nagyon jól elvoltunk. Beszélgettünk, hülyéskedtünk, énekelgettünk. Próbáltunk nem nagy zajt csapni. Hangsúlyozom! PRÓBÁLTUNK! Sajnos nem sikerült. Valahogy mindig történt valami vagy mondott valaki valami olyat, amin egyből az egész társaság szakadni kezdett a nevetéstől. Nagyon sokat sétáltunk. Lehet már olyan hajnali..A FRÁSZT! Már reggel 4 óra volt. Jézusom! Ilyen sokat sétáltunk?! Hát ez hihetetlen. Ahogy körül néztem az úton, már nem is a ház környékén voltunk, hanem már a belváros felé sétáltunk.

- Srácok! Reggel 4 óra van. -mondtam.

- Nem igaz. -nézett rám hitetlenkedve Danielle.

- Pedig de. -bólintottam nevetve.

- Akkor menjünk vissza, mert már éhes vagyok. -mondta Niall majd ellentétest irányt váltva fogta magát és sétálni kezdett visszafelé.

- Niall! Itt vagyunk a belvárosnál. Keresünk valahol egy éjjel-nappalit vagy egy korán nyitó pékséget ahol tudsz enni. Az jó? -ajánlotta Liam.

- Rendben! Tökéletes. -bólintott Niall.

- És akkor a reggelizés is le van tudva mindenkinél. -nevetett Harry.

A belvárosba érve neki kezdtünk a korán nyitó pékségek és az éjjel-nappalik kereséséhez. De nem volt semmi. Most mi vagyunk ilyen pechesek, hogy ilyenkor még nincs semmi nyitva vagy rossz helyen keressük ezeket a dolgokat?! Sétáltunk össze-vissza, de semmi. Semmi, semmi és semmi. Kezdtem ideges lenni. Na, meg éhes is. Már fél 6 volt. Gyerekek, ilyen gyorsan telnek az órák/pecek?! Mert ez számomra hihetetlen. Harry hirtelen felkiáltott.

- Ott egy pékség! -mutatott a túloldalon lévő pékségre.

Szemeim a pékség szó hallatán felcsillantak. Majd meg sem várva a többieket szaladtam át a túloldalra. Már éhes voltam. Nagyon. Kinyitottam a pékség ajtaját, majd jelezve, hogy vendég érkezett csilingelni kezdett az ajtó fölött lévő kis csilingelő (nem tudom mi a neve..xdd Szerk. Megj.). Belépve a helyiségbe megcsapott a meleg levegő és egyben a frissen sült kenyér illata, amiért bevallom odáig vagyok. Oda mentem a pulthoz majd nézegetni kezdtem a sok pék árút. Egy idős néni jelent meg a pult túl oldalán. 

- Jó reggelt! Miben segíthetek? -kérdezte mosolyogva az idős néni.

- Jó reggelt magának is. Kérnék szépen egy...-kezdtem volna mondani a mai reggelimet, de a csilingelő hang megszakított. Reflex szerűen hátra néztem. Ahogy észrevettem csak Zayn jött be. 

- A többiek mást találtak. -mondta nekem Zayn amikor odaért hozzám.

- Jó reggelt! -mosolygott az idő nénire Zayn.

- Magának is. -mondta a néni.

- Szóval, akkor én kérnék szépen egy csokis-kakaós csigát. -mondtam.

- Rendben. Italt kérsz hozzá? -kérdezte miközben kivette a csokis-kakaós csigát és berakta a zacskóba. 

- Igen. És legyen mondjuk Karamellás tej. -néztem a nénire.

- Oké. Már is hozom. -mondta majd el is tűnt.

- Te mit kérsz? -néztem rá.

- Amit te. Én is megkívántam a kakaós csigát. -nevetett.

- Oké. Aggódom. -néztem Zaynre.

- Mi miatt aggódsz? -kérdezte.

- Apu. Még nem hívott. -mondtam.

- Biztos fáradt volt. Hidd el. -ölelt meg Zayn.

- Nagyon remélem. -én.

- Itt is van a karamellás tej. -adta a kezembe a néni.

- Köszönöm. -mondtam majd kifizettem a reggelimet.

- Én is azt kérnék, mint az én barátnőm. -nevetett Zayn.

- Oh, hogy ti egy pár vagytok?! -kérdezte a néni miközben a munkáját végezte.

- Igen. -mondtuk majd Zayn nyomott egy puszit a számra és szorosan magához húzott.

- Édesek vagytok ám. -mosolygott ránk a néni.

- Köszönjük. -mondtam.

- Tessék! Itt a te reggelid is. Jó étvágyat hozzá mind a kettőtöknek. -mondta.

- Köszönjük. -mondtuk.

- Viszont látásra! -köszöntünk majd indultunk is kifelé.

- Viszont látásra! És sok boldogságot! -köszönt a néni.

- Nagyon köszönjük. -mondtuk majd ki is léptünk az utcára.

- Olyan aranyos volt ez a néni, nem? -néztem Zaynre.

- De, de az volt. -bólogatott.

- Mi bajod van? -néztem rá.

- Semmi, csak álmos vagyok. -mondta.

- Ja, hát nem vagy egyedül. -öleltem meg.

- Veszem észre. -nevetett.

- Hé! Amúgy a többiek hová mentek enni? -kérdeztem.

- Egy másik pékségbe. -mondta Zayn.

- Most ez komoly?! -nevettem.

- Hát látod. -Zayn.

- Rezeg a telefonod! -szóltam Zaynnek.

Zayn kivette a zsebéből a telefont majd felvette. Semmi mást nem lehetett hallani Zayntől csak azt, hogy: Jó..Oké..Rendben..Oké..Oké..Jó..Persze..Jó..Oké..Rendben..Szia!

- Louis hívott, hogy visszamentek mert már hideg volt és fáradtak voltak. -nevetett Zayn.

- Oké, akkor mi is indulhatunk haza, ugye? -néztem rá.

- Ez nem kérdés. -mondta.

- Akkor induljunk el. -mondtam neki kezdtem a sétának,

- Muszáj gyalog menni? -kérdezte nyavalyogva.

- Miért mivel szeretnél menni? -kérdeztem.

- Taxival. -mondta.

- Jaj, oké! Akkor menjünk azzal. -mondtam.

Zayn hívott egy taxit. Pechünkre abba az utcában, ahol mi voltunk nem tudod bejönni a kocsi így le kellett sétálnunk egy utcát. Megtaláltuk a taxit majd beültünk. Bediktáltam a címemet és már indultunk is. Kicsivel később haza is értünk. Zayn kifizette az útiköltséget, majd bementünk a hátba, ahol a többiek már minket vártak. Bementünk a nappaliba, de mindenki aludt. Így mi halkan felosontunk az emeletre, onnan pedig egyenesen a szobámba. Úgy ahogy voltunk Zaynnel fogtuk magunkat és bedőltünk az ágyba. Szép álmokat kívánva egymásnak és összebújva aludtunk vissza...