26. Rész - Vegyes érzelmi nap.

"Sziasztok! Rám jött az írhatnék, így éjszakára. Gondoltam megírom 

nektek a következő részt. ;) Remélem örültök neki! Nem tudom, hogy fog 

alakulni a rész..majd meglátjuk mi lesz a végén.
Ahogy a rész címéből is kiderül, hogy ebben részben - hogy is mondjam? - 
mindenféle érzelem lesz (?) o.O 
Majd kiderül, hogy ti milyennek nevezitek ezt a rész. :)

Remélem tetszeni fog nektek!

Jó olvasást és komizzatok!
Puszi: Vivii"

  

Másnap reggel sokkal rosszabbul keltem fel, mint ahogy szoktam. A fő oka az volt hogy suliba kellett mennem..ilyen állapotban. Szemeimet kinyitottam majd oldalra fordultam azt remélve, hogy szerelmem még mellettem alszik békésen. De ahogy észrevettem, nem aludt mellettem viszont találtam egy cetlit, amit bizonyára Zayn írhatott. 

 Elolvastam, majd visszatettem az ágyra és felkeltem. A fürdőszobában elvégeztem a reggeli tevékenységeimet majd visszamentem a szobámba egyenesen a szekrényemhez. Kitártam a szekrényt, majd kétségbe esetten álltam és néztem a ruháimat. Elővettem telefonomat és tárcsázni kezdtem barátnőm számát. Hívom, de nem veszi fel senki. Elvettem a fülemtől a telefont majd ránéztem a telefon képernyőjére majd megnéztem kit hívtam. Bonie. Most jöttem rá az egészre. Sírni kezdtem. Kezemből kiesett a telefon majd én is a telefon mellé estem. Ahogy a telefon, én is megsemmisülve feküdtem a halvány színű szőnyegen. Kis idő múlva valahogy de még is megnyugodva álltam fel a földről és keresgéltem a ruháim között. Csak kerestem és kerestem.  Végül döntöttem. Felvettem egy fekete cső nadrágot, egy fekete pólóval és egy fekete sport cipővel. Hajamat kiengedve hagytam.

Bepakoltam a táskámba majd lementem a konyhába és csináltam magamnak egy szendvicset, forró kávéval. Megreggeliztem majd magamra kaptam a fekete bőr dzsekimet és indultam is a suliba. Az idő inkább hajlott az ősz felé, mint hogy a nem rég elmúlt nyár felé hajlott volna. Így a hangulatom még rosszabb volt. Anyunak küldtem egy üzenetet, hogy vigye el helyettem a srácokat a suliba, mert én előbb eljöttem otthonról. Az iskolához érve, vettem egy mély levegőt majd azt kifújtam és tovább sétáltam az iskola kapujához. Az iskola kapuján benézve látni lehetett a sok járkáló tanulót, akik azt sem tudják merre vannak a reggel miatt. Valahogy én is ilyen állapotban voltam. Benyitottam az iskolába majd elindultam a szekrényem felé. Miközben végig sétáltam a suli folyosóján, mindenki engem nézett. Elég feltűnően. Marhára zavart. Odaérve a szekrényemhez találkoztam az ugyan olyan kedvű társaimmal. Szorosan megöleltük egymást majd beszélgetni kezdtünk.

- Látom mindenki feketébe jött. -néztem körül.

- Miért, milyenbe jöttünk volna? Fehérbe? -kérdezte flegmán Lucy.

- Hé, le ne szúrjál már! -néztem Lucyra.

- Olyan baromságokat tudsz mondani. -forgatta szemeit.

- Inkább hallgass. -mondtam majd a szekrényemhez fordulva pakolni kezdtem.

- Mióta lett neked ilyen "csicsás" szekrényed? -kérdezte Joe miközben végig mérte a szekrényem belsejét.

- Hát, izé..Bonie adta az ötletet, hogy díszítsük ki a szekrényt, mert unalmasnak néz ki. Így hát berendeztük. -meséltem.

- Oh, értem. -bólintott Joe.

- Minden esetre marha jól néz ki. -nézett rám Amy.

- Hát, igen. -én.

- Az 5 srácot hol hagytad? -kérdezte Ash. 

- Nem sokára jönnek. -mondtam.

- Ah, oké. -mondta.

És meg is jelentek. Mind az 5-en. Niall szokásához hívően zabált, Harry telefonozott, Louis a kezét firkálgatta, Liam matek könyvet bújt, Zayn pedig csak úgy jött. Lazán és mosolyogva. Az nyugtató mosoly. Attól úgy megtud nyugodni az ember, hogy az hihetetlen. Elolvadni, de egyben megnyugodni is tudsz tőle. Imádom. Ide értek hozzánk, majd mind az 5-en megöleltek. Mint a kisgyerekek az anyjukat. 

- Jó reggelt, Tündér! -mosolygott rám Louis.

- Jó reggelt neked is, Lou Maci. -öleltem magamhoz.

- Hogy érzed magad Süti? -kérdezte Niall.

- Süti?! -néztünk rá mindannyian.

- Most mi van?! -nézett ránk értetlenkedve. 

- Ha már Tündér is, akkor miért ne lehetne Süti?! -mutatott Louisra felháborodva. 

- Istenem, Niall! -mosolyogtam. 

- Nem érzem jól magam. -ráztam a fejem.

- Ne legyél már ilyen szomorú, mert el sírom magam. -könnyezett be Harry. 

- Harry! Harry! Légyszi! Ne! Oké? Ne! Legalább te ne! Kérlek! -néztem Harryre. 

- Jaj, istenem! -sóhajtott Adam.

- Mona. Beszélhetnénk? -szólt a tömegből Zayn. Arca komoly volt.

- Őm, persze. -bólintottam.

- Mi bent leszünk a terembe. -mondták a többiek majd kettesben hagytak minket. 

- Miről van szó? -kérdeztem Zayntől.

- Az interjúról van szó. -mondta.

- Igen? -kérdeztem tovább.

- Szóval muszáj lesz elmennünk. -mondta.

- Mikor? Ma? Az lehetetlen! Nem vagyok olyan lelki állapotban, hogy elmenjek. Ezt te is tudod. -magyaráztam.

- Tudom, de ki mondta, hogy ma kell mennünk? -kérdezte.

- Hát, senki..-mondtam.

- Na, látod. -Zayn.

- Akkor? Mikor megyünk? -kérdeztem kíváncsian.

- Jövőhéten. -mondta. 

- Rendben. -bólintottam.

- Mona! Kérdezhetek valamit? -nézett a szemembe.

- Kérdezz. -én.

- Te sírtál? -nézett még mindig a szemembe.

- NEM! HONNAN VESZED EZT? -vágtam rá majd eltakartam a szemeimet.

- Mona! -szólt rám.

- Na, jó. Igen. -hajtottam le a fejemet.

- Miért? -faggatott tovább.

- Bonie. -mondtam.

- Mi történt? -Zayn.

- Nem akarok róla beszélni. -ráztam a fejem.

- Mona, kérlek. -Zayn.

- Nem, nem szeretném. -mondtam.

- Jó rendben. Nem erőszakoskodom. De úgy is tudom, hogy elfogod mondani. -mondta.

- Köszönöm. Köszönöm, hogy itt vagy nekem. Köszönöm, köszönöm, köszönöm. -néztem fel rá könnyes szemekkel.

- Én köszönöm. -nézett a szemeimbe. 

Arcom kezei között pihent. Percekig néztünk egymás szemébe. Elmerültem a csillogó, barna szemeibe. Egy pillanatra lenyugodtam. Nem volt semmi bajom. Nem sírtam. Nem voltam szomorú. Boldog voltam és vidám. De sajnos egy bizonyos hang visszatérített a valóságba. A csengő hallatára szemeim becsukódtak. Megijedtem tőle. 

- Ne ijedezzél. -nevetett Zayn.

- Heh..izé..Inkább menjünk. -mondtam majd húztam magammal az osztály terembe. Nem akartam, hogy késsünk, hisz osztály főnökink volt. Bementünk a terembe, ahol most kivételesen három személyes padok voltak. Én Zaynnel és Amyvel ültem. Mögöttem Louis, Ash és Niall. Előttünk Adam, Chris és Joe. Lucy pedig Harryvel és Liammel ült a mellettünk lévő padsorban. Az osztály főnökünk bejött. 5 perces késéssel. Gratulálok neki. Kibeszéltünk mindent, amit csak lehetett, majd jött az, amit nem akartam. A Bonie-s történet. Hadart és hadart, majd befejezte annyival a tanárunk, hogy inkább nem beszél erről többet, mert vannak akiknek ez rossz. Kiderült az is, hogy lesz egy megemlékezés az iskolában holnap után. Mindenkinek kötelező a fekete. Nekünk pedig külön beszédet kell mondanunk. Hát, oké. Kihívás elfogadva. Vége lett az órának majd mentünk a következő órára. A végén kiderült, hogy az egész osztálynak ugyan azok az órái lesznek, így a mi 'kis" osztályunk együtt ballagott egyik teremből a másikba. Írtunk egy töri dogát, egy matekot és egy bioszt. Mit is mondjak. Marhára örültem neki. Azt sem tudtam, hogy mit írok a dolgozatban. Rossz jegyet fogok rá kapni. Érzem. Valamit muszáj lesz kitalálnom, hogy tudjak a tanulásra is figyelni a történtek mellett. Suli után mindannyian a parkba sétáltunk. Leültünk a fűbe és beszélgettünk. Beszélgetésünket Adam telefon csörgése zavarta meg, Míg Adam beszélgetett, addig mi halkan figyeltük ahogy telefonál. Pár perc múlva letette majd felénk fordult.

- Bonie anyukája hívott. -mondta.

- Mit mondott? -kérdeztük.

- Elmondta, hogy a temetés mikor lesz. -mondta szomorúan.

- Mikor? -kérdezte Lucy.

- Csütörtökön. Azt mondta, hogy rajtunk kívül jöhetnek a srácok is, hisz Bonie őket is nagyon szerette. -nézett Zaynékre. 

- Remélik, hogy ti is eljöttök. -Adam.

- Ez természetes. Mi is ott leszünk. -mondák a srácok.

- Rendben. 5-kor kezdődik. -mondta Adam.

- Jó és hogy legyen? Menjünk együtt a temetésre majd találkozunk ott? -Ashley.

- Legyen úgy, hogy találkozunk és úgy megyünk. -Adam.

- Akkor családi busszal megyünk. -közölte mindenkivel Louis.

- Oké. -mondtuk mindannyian.

Még pár órát ott töltöttünk a parkban, majd úgy döntöttünk, hogy haza megyünk. Adamék balra, mi pedig jobbra mentünk. A srácok haza kísértek majd mentek is haza. Oda sétáltam az ajtóhoz majd kinyitottam az ajtót. Beérve meghallottam, hogy fent az emeleten bömböl a One Direction egyik albuma, míg itt lent a nappaliban a foci meccs megy a tv-ben, amit házimozival néz valaki, ráadásul 100-as hangerővel. Mi a franc folyik itt?! Levettem a cipőm és a táskámat leraktam a kis szekrényre majd bementem a nappaliba. Meglepődtem.

- David?! Hát, te? -kérdeztem tőle.

- Hát, én. -mondta.

- Neked nem iskolában kéne lenned? -én.

- De. -bólintott.

- És? -ideges lettem.

- Nem vitt el senki sem a suliba. Így sem én, sem Judy nem ment iskolába. -mondta.

- És miért? -dőltem az ajtófélfának.

- Mert anyu megfázott. -jött le az emeletről Judy.

- És nehezetekre eset egyedül bemenni az iskolába? Hm..??? -kérdeztem idegesen. Hirtelen nem tudtak mit mondani. 

- Nem hiszem el! 14-16 évesek vagytok. Csak eltudtok már menni iskolába! Biztos nem vagytok olyan hülyék, hogy ne tudjátok merre van az iskola..-háborodtam fel.

- Jó! Tudjátok mit? Akkor majd bepótoljuk! David, halkíts lejjebb a tv-t és kapcsold ki. Judy, menj fel a szobádba, kapcsold ki a házimozit. Mindannyian hozzátok le azokat a könyveket amiket ma kellett volna vinnetek az iskolába. Könyv, munka füzet, füzet! Meg a toll tartóitokat. -mondtam majd mind a ketten engedelmesen tették a dolgukat. Lejött mind a kettő a cuccaikkal majd kimentünk a konyhába. Leültek az asztalhoz, majd a következő feladatot várták.

- Anyu hol van? -kérdeztem.

- Fent az emeleten a szobájában. -mondta Judy.

- Oké, én felmegyek hozzá, addig vegyétek elő azt a tanulni valót, ami könnyebb és olvassátok át párszor. Mindjárt jövök. -mondtam majd felszaladtam anyuhoz.

- Szia. -léptem be a szobájába.

- Szia, kincsem. -köszönt.

- Hogy lettél te ilyen beteg? -ültem le az ágy szélére.

- Biztos kint kaptam el, csak lehet most jött ki rajtam. -mondta.

- Főzök neked teát meg csinálok neked szendvicset, oké? -néztem rá.

- Rendben! Köszönöm. Most mit csinálnak Davidék? -érdeklődött anyu.

- Tanulnak. -mondtam.

- Hogy-hogy? -lepődött meg.

- Úgyhogy én azt mondtam nekik, hogy üljenek le és tanuljuk meg azokat, amiket ma kellett volna nekik megtanulni. -magyaráztam.

- Ügyes-ügyes. -mosolygott anyu.

- Hát igen. Köszi. -nevettem.

- És mi volt a suliban? -kérdezte.

- Ah, borzalmas volt. Osztály főnökin Bonie-ról volt szó. Kiderült, hogy holnap után megemlékezés lesz a suliban és beszédet kell tartanunk. Aztán írtunk egy törit, egy matekot és egy bioszt. Szerintem marha rossz lett. Szóval készülj arra, hogy egyik nap három 1-sel fogok hazatérni. -meséltem.

- Majd kijavítod. -mondta.

- Ja, és már tudjuk mikor lesz Bonie temetése is. -mondtam.

- És? -Anyu.

- Csütörtök, 5 óra. -mondta.

- Rendben. Szólok apádnak is. -mondta.

- Rendben, köszi. -én.

- És mi van még? -faggatott tovább.

- Ja, hát jövőhéten lesz egy interjúm. -mondtam.

- Milyen interjú? -értetlenkedett.

- Hát, olyan, amiben a srácok lesznek benne velem együtt. -magyaráztam.

- Oké. És te milyen célból is mész velük? -értetlenkedett tovább.

- Hát, Zayn és Én..-magyaráztam volna tovább, de közbe vágott.

- Oh, oké. Így már értem. Miben lesztek benne? -anyu.

- Nem tudom még. Na, de én megyek tanulni Davidékkel. Majd mindjárt jövök a teával és a szendviccsel. -mondtam.

- Rendben, köszönöm. -mondta.

- Ne köszönd. -ráztam meg a fejem. 

Felálltam majd kimentem Anyu szobájából és lementem a konyhába. Davidék szorgalmasan olvasták a könyvet. 

- Na, ki mit tanul? -kérdeztem.

- Kémia. -emelte magasba Judy a könyvet.

- Fizika. -mondta unalmasan David.

- Ah..fizikát mondtál? -túrtam hajamba.

- Igen. Miért? -David.

- Én azt nem tudom. -mondtam.

- NEM TUDOD?! -lepődtek meg.

- Őhm, nem. -ráztam a fejem.

- Jesszus! Mona Wilson nem tud egy tantárgyat. Minden oké veled? Atya ég! Ez hihetetlen. -akadtak ki.

- Kérek segítséget. -mondtam majd magamhoz vettem a telefont.

- Kitől? -David.

- Liam. -mondtam miközben tárcsáztam.

- Oké. -mondta David.

Fülemhez vettem a telefont és vártam, hogy felvegye. Helyette más szólt bele.

- Helló! -köszönt bele Danielle.

- Szia, itt Mona! -köszöntem.

- Oh, helló! -köszönt vidáman.

- Liam? -érdeklődtem.

- Várj adom. -mondta. 

- Rendben. -mondtam majd türelmesen vártam.

- Na, szia! -szólt a telefonba Liam.

- Szia! Te tudod a fizikát ugye? -kérdeztem Liamet.

- Aha. -mondta.

- Akkor tudnál nekem segíteni? Mert én ebből segg hülye vagyok és így nem tudok segíteni Davidnek. -magyaráztam.

- Most menjek? -kérdezte.

- Hát, most kéne, de ha neked nem jó, akkor majd keresek mást. -mondtam.

- Nekem jó, azért kérdeztem. -Liam.

- Uh, oké! Akkor siess! És köszönöm! -én.

- Nincs mit! Sietek! Puszi! -hadarta el majd kinyomta a telefont.

- Na, jön? -kérdezte David.

- Igen jön. Szóval készülj fel. Nála nem lehet hülyéskedni, mint ahogy Louisnál szoktad. -mondtam.

- Rendben. -mondta.

Kis idő múlva Liam megérkezett. Én e közben főztem anyunak teát, megcsináltam a szendvicseit majd felvittem ezeket neki. Amikor visszatértem a konyhába, nagyban ment a fizikai példák felsorolása.

- Na, hogy megy? -kérdeztem a fiúktól.

- Egyre jobban. -mondta boldogan David.

- Ja, igen. Kezdi kapisgálni a dolgot. -erősítette meg a tényt Liam is.

- Judy neked hogy megy a kémia? -kérdeztem.

- Milyen kémia? Azzal már végeztem. Most a franciánál tartok. -mondta.

- Oh, oké! Ügyes vagy. Francián kívül van még valami? -én.

- Csak az irodalom, de az könnyű. 

- Rendben. -mondtam.

Liam és én amiben tudtunk segítettünk Judyéknak. Megtanulták, mi kikérdeztük őket, átbeszéltük a témákat majd végeztünk is. Liam haza ment, mi pedig a kanapéra dobtuk magunkat. aztán eszembe jutott, hogy nekem is kéne tanulnom. Úristen! Magamról teljesen megfeledkeztem. Elővettem én is a cuccaimat majd tanulni kezdtem. Szerencsére értettem mindent, így hamarabb tudtam végezni. Kb. este fél 7-re végeztem. Addig Judy és David elmentek zuhanyozni és vacsoráztak is. Ahogy végeztem a tanulással, én is elmentem zuhanyozni. Felvettem a pizsimet majd lementem vacsit csinálni magamnak és anyunak. Felvittem anyunak a vacsit majd visszamentem a konyhába, hogy én vacsorázzak. Megvacsoráztam majd bementem a nappaliba Davidékhez. Tv-tünk egy kicsit majd mentünk aludni. Befeküdtem az ágyba még beszéltem telefonon Mollyval, Jakkel és Zaynnel is majd el aludtam.. 

"Remélem tetszett ez a hosszú rész! :) Várom a komikat! ;) Puszi: Vivii"