6. Rész - Niall Szülinapja?! O.o

"Sziasztok! Meghoztam az új részt! :) Nem tudom milyen lett..szerintem ez borzalmas egy rész lett..:/ De hát nem tudom..ha nektek tetszik az akkor borzalmas nem lehet!  :) ;)

Szóval mindent a TI döntésetekre bízom, hogy jó lett-e vagy nem! :)

Minden esetre jó olvasást és komizzatok! ;)

Puszi: Vivii"

Elindultam a szomszédba. Szépen lassan oda sétáltam majd becsöngettem.

Eleanor nyitott ajtót.

- Szia! –ölelt meg köszönés képen majd beengedett.

- Helló. –köszöntem én is.

- Srácok itt van Mona! –kiáltott fel az emeletre El.

A srácok abban a szent pillanatban lent termettek a földszinten.

- Mona! Segíts a háziban. –Louis.

- Nekem a sütésben. –Harry.

- Nekem abban, hogy mit egyek. –Niall.

- Nekem a történelembe kéne segíteni. –Liam.

- Nekem kémia. –Zayn.

- Üdv nálunk. –nézett rám nevetve Eleanor.

- Haha. –néztem Eleanorra.

Bementünk a konyhába és leültünk az asztalhoz.

- Akkor kell segítenem a háziban, a sütésben, az evésben, a történelemben és a kémiában? –kérdeztem.

- Igen. –mondták egyszerre.

- Akkor viszont. Louis hozd le a leckéd, Liam, Zayn ti a törit és a kémiát. Harry te vedd elő a receptet a sütihez, amit sütni szeretnél, Niall te pedig állíts össze valami kaja listát, hogy most mit szeretnél enni. –mondtam.

Louis, Liam és Zayn felszaladtak az emeletre a sulis cuccokért. Harry elővette a receptet, Niall pedig egy listát állított elő.

Oda mentem Harryhez és kérdően néztem rá.

- Mit sütünk? –kérdeztem.

- Muffint. –mosolygott Harry.

- Oké. De ahhoz minek recept? –kérdeztem.

- Azért, mert én nem tudom recept nélkül. –mondta.

- De én igen. –mondtam majd arrébb toltam a receptet.

- Oké. –Harry.

Neki álltunk Harryvel a muffin tészta készítésének. Harryvel épp a muffin formákba öntöttük a tésztát, amikor Louis megszólalt.

- Mona! Légyszi segíts! Ezt nem tudom. –nyavalygott Louis.

- Megyek, megyek. –mondtam.

Oda mentem Louishoz majd leültem mellé.

- Na, mutasd, mit nem tudsz. –mondtam.

Louis elém tolta a könyvet és olvasni kezdtem.

- Ez házi volt? –néztem Louisra majd a srácokra.

- Igen. –bólogattak.

- Nocsak, a kis strébernek nincs kész a leckéje? –röhögött Zayn.

- Maradj csöndben. Inkább nézd át a kémiát. –mutattam Zaynre.

- Oké, oké. –mondta majd ismét a könyvet kezdte bújni.

- Amúgy én soha nem szoktam leckét írni. –mondtam.

- És ezért nem szoktak szólni neked? –kérdezte Eleanor.

- Nem. Mert olyankor azt hiszik, hogy azért nincs kész, mert tanulok. Meg hát azért is, mert tudok mindent. Végül is a házi az egy gyakorló feladat. –mondtam.

- Jó, neked. –Eleanor.

- Na, szóval. Annyi az egész, hogy az egyenletet kiszámolod, majd azt elosztott 5-tel majd megszorzod, 8-cal aztán kivonsz belőle 3-mat és kijön a végeredmény. –magyaráztam.

- Oké, köszi. –Louis.

- szívesen. –mondtam.

- Beraktam a muffint a sütőbe. –mondta Harry.

- Rendben. Akkor a muffin a sütőben. Louis leckéje kész. Már csak a kaja választás, a töri és a kémia. –soroltam fel magamban.

Oda mentem Niallhez, aki konyha pultnál, a bár széken ült és én is leültem hozzá.

- Na, megírtad a listát? –kérdeztem tőle.

- Aha. De ez minek? –kérdezte.

- Hát, azért, mert így könnyebb eldönteni, hogy most mit szeretnél a legjobban enni. –mondtam.

Végig néztem, hogy miket írt fel. Úh, jó sok mindent. :D tényleg nagyon éhes lehet.

- Mi lenne, ha ennél muffint? –kérdeztem.

- Arra nem is gondoltam. De hogy egyek muffint, ha nincsen? –Niall.

- Niall! Itt csináltuk előtted a muffint Harryvel. Nem hiszem el, hogy nem vetted észre. –hitetlenkedtem.

- Hát, pedig de. –bólintott.

- Őm..oké. Szóval akkor muffin? –kérdeztem.

- Aha. Köszi Mona! –köszönte meg.

- Szívesen. –mondtam majd mentem a nappaliba, ahol Liam és Zayn tanulta a törit és a kémiát.

- Na, tudtok valamit? Kikérdezhetem? –léptem be a nappaliba.

- Hát, nem is tudom. –vakarta meg tarkóját Liam.

- Zayn te tudsz valamit? –kérdeztem.

- Nem igazán. –rázta a fejét.

- Okééé. Akkor próbáljuk meg. Nézzük meg ki, mennyire emlékszik. Oké? –néztem a két srácra. Ők bólintottak egyet.

- Na, akkor ki kezd? –néztem először Liamre majd Zaynre.

Ők egymásra néztek majd rám.

- Liam kezd. –vágta rá Zayn.

- Aj, de nem tudok semmit. –nyavalygott Liam.

- Próbáljuk meg. Oké? –én.

- Oké. –sóhajtott Liam. Oda adta a töri könyvet és feleltetni kezdtem. Érdekes, hogy törin azt az anyagot vesszük, amit általánosban tanultunk. Ezt meg se kellene tanulni. Csak át olvasni. Habár ők fiúk. Lehet ő akkor meg se tanultak.

- Szóval! Ki volt Napóleon? –én.

- Német császár! –vágta rá magabiztosan.

Amikor ezt kimondta Zaynből kitört a nevetést. Én meg mosolyogva, már majdnem kitört belőlem is a nevetés.

- Tessék? –néztem rá.

- Német császár volt Napóleon. –mondta.

- Biztos vagy te ebben? –kérdeztem rá, hogy hátha észreveszi, hogy valami nem jó.

- Igen. Biztos vagyok benne. –bólintott.

- Liam! Napóleon nem Német császár volt. –ráztam a fejem.

- Akkor? –Liam.

- Francia. Napóleon Francia császár volt. –mondtam.

- Látod, nem tudok semmit. –mondta Liam.

- Tudod, te azt. –mondtam.

- De. –Liam.

- Nincs semmi de. Olvasd el még egyszer aztán nézz utána a neten is és akkor úgy könnyebb. Hidd el. Én is úgy szoktam tanulni. –mondtam.

- Oké. – mondta majd kivette a kezemből a könyvet és olvasni kezdte.

Mentem tovább a másik tanítványomhoz, Zaynhez.

- Na, hogy haladsz? –kérdeztem.

- Sehogy. Nem tudok megjegyezni semmit. –mondta.

- Nem hiszem el, hogy nem tudod megjegyezni a cukor, a szén, a klór, az arany és a szilícium vegyjelét. –mondtam.

- Hát, pedig elhiheted. –mondta.

- De benne van a könyvben is. –mutattam a könyvre.

- De nincs benne. –mondta. Én kivette, a kezéből a könyvet és megnéztem, hogy benne van e. de nem volt.

- Nincs benne. Jaj, igen. Mert a füzetbe írtuk le. És te ugye bár nem figyeltél. –mondtam.

- Te se figyeltél. Mert te rajzolgattál a füzetedbe. –vágott vissza.

- De én legalább elkérem, amit írnak órán. –én.

- Akkor jól van. –’durcizott’ be.

- Na, figyelj. Írd le a füzetedbe, amiket mondok. Oké? –kérdeztem.

- Oké. –mondta majd elő vette a füzetét és a tollát majd írása készen állt.

- Szóval. A Cukor= C₆H₁₂O₆; Szén= S; Klór=Cl; Arany=Au; Szilícium=Si. –soroltam, Zayn pedig csak írt és írt.

- Oké, leírtam mindegyiket. –mondta.

- Na, akkor olvasd át és próbált megjegyezni. –én.

- Rendben. –Zayn.

Át olvasta és próbálta megjegyezni. Kb. 10 percig próbálgatta megjegyezni majd így szólt.

- Oké. Meg vagyok! –Zayn.

Zayn lerakta az asztalra a füzetet és sorolni kezdte.

- Cukor= C₆H₁₂O₆; Szén= S; Klór= Cl; Arany= Au; Szilícium=Si. –Zayn.

- Na, látod. Tudod, te ezt. –fogtam meg a vállát.

- Köszi, hogy segítettél. –mondta.

- Szívesen. –én.

- Mona! Kész az összes muffin. Gyere segíteni légy szíves. – Eleanor.

- Megyek! –felálltam a kanapéról és bementem a konyhába.

Oda mentem a pulthoz, ahol Eleanor és Harry szedték ki a muffin formákból a muffinokat. (most én is értelmes voltam xd)

- Louis és Niall hol van? –kérdeztem.

- Amikor kimentél a konyhából Louis lelépet Niallel az oldalán. –Eleanor.

- Miért? –én.

- Mert ma van a NIALL SZÜLINAPJA. –mosolygott Harry.

- Akkor ti most meghívtatok Niall szülinapjára? –kérdeztem.

- Csak én hívtalak. –jött a hang mögülem. Zayn volt az.

- Nem, mert együtt hívtunk el. csak Zayn közölte veled. –jött a konyhába Liam is.

- Értem. De hát alig ismerjük egymást. –mondtam.

- Sok mindent megtudtunk egymásról. És most többes számba beszélek. –Liam.

- Hát, oké. Köszönöm, hogy meghívtatok. De miért pont muffin? Egy torta nem lett volna jobb? - kérdeztem.

- Nem szerettünk volna megint tortát sütni. –vonta meg a vállát Harry.

- Értem. –én.

- Gyerekek! Fel kéne ezt a muffint dobni valamivel, mert így nagyon sápadt. Nem? –nézett ránk Eleanor.

- Mi lenne, ha kidíszítenénk. Na? –néztem a többiekre kérdően.

- Oké. –mondták egyszerre. Elkezdtük díszíteni a muffinokat amikor egyszer csak megszólalt a csengő. Eleanor szalad kinyitni az ajtót. Az ajtó nyitódott majd két lány sikítozó hangját hallottam meg. Aztán visszajött Eleanor egy másik lánnyal az oldalán. Biztos ő lehet Danielle.

- Szia, Danielle Peazer vagyok. Liam barátnője. –köszönt.

- Szia, Danielle. Én, Mona Wilson vagyok. A srácok barátja. –mutatkoztam be.

- Na, mit sütöttetek Niallnek? –kérdezte Danielle.

- Muffint sütöttünk Monával. –rakta át a karját a vállamon Harry.

- Tudsz sütni? –kérdezte Danielle.

- Őm..igen tudok. –mondtam.

- De még, hogy. Tegnap az almás pite borzasztóan jó volt. –mondta Zayn.

- Milyen pite? –kérdezték a többiek.

- Őm..Niall nem hagyott nektek? –kérdezte Zayn.

- Nem. Nem hagyott. –mondta mérgesen Harry.

- Nyugi. Sütök még almás pitét. –nevettem.

- Remélem. –Harry.

Lányos Muffin! :))

- Látom csinálni kezdtetek valamit. –nézett a pultra Danielle.

- Igen. Elkezdtük a muffinokat díszíteni. –Eleanor.

- Segítek én is. Gyorsan felszaladok, ledobom a cuccaimat és sietek. –mondta és már itt se volt. kb.5 perc múlva vissza is jött.

- Ez gyors volt. –mondta Eleanor.

- Na, akkor hagy álljak be én is. –csapta össze tenyereit Danielle.

- Mi a srácokkal behozzuk az ajándékokat. –mondta Harry majd a srácokkal el is tűntek.

- Én nem is vettem neki semmit. –mondtam szomorúan. Most mit csináljak? –néztem a lányokra.

- Hát, nem tudom. –Danielle.

- Én sem. –rázta a fejét Eleanor.

- Azért köszi. –mondtam majd folytattam tovább a muffint díszítését.

A srácok behozták az ajándékokat majd segítettek nekünk ők is. Csináltunk lányos muffint és fiúsat is. :D

Louis és Niall visszajöttek, és ahogy belépett Niall a házba egyből felköszöntöttük a muffinokkal majd mindenki oda adta az ajándékot. Én maradtam utoljára.

Fiús Muffin! :))

Oda mentem hozzá, felköszöntöttem, adtam neki 1-1 puszit majd azt mondtam neki, hogy holnap megkapja az ajándékát. Én már tudom is, hogy mit veszek neki. De nem árulom el. :D megettük a muffinokat, beszélgettünk meg ilyesmi. Daniellel is jól kijövök. Jó fej, aranyos és kedves és vicces. Olyan mint Eleanor. Szerintem jó barátnők lennénk, mert sok közös van bennünk. Főleg Daniellben és bennem. Pl.: Ő imád táncolni, úgy ahogy én is vagy körömlakk mániás úgy ahogy én is. :D sok a közös bennünk. Én tényleg örülök annak, hogy megismerhettem őket. Jó kis társaság.

.

Már este volt és néztünk valami filmet. Vagy is csak a többiek nézték. Én, Niall és Louis unatkoztunk. Ezért mi a sarokban megbújva néztünk vicces videókat Youtube-on. Én szó szerint bekönnyeztem. Niall "elővette" azt a nevetést, amit állítólag szokott és hát úgy kezdett el nevetni. Ekkor már Louissal nem a videón nevettünk, ha nem Niallön. :D Istenem ennyit nevetni. Vége lett a filmnek, amit néztünk vagy is csak néztek és mi is kikapcsoltuk az éppen nézett videót. Ránéztem az órára és már fél 10 volt.

- Ne haragudjatok, de nekem mennem kell. -mondtam.

- Ne már. Maradj még egy kicsit. -Eleanor.

- Nem lehet. A tesóim otthon vannak és ráadásul ki kell kérdeznem anyumat is. -néztem Eleanorra.

- Értem..Akkor szia! -ölelt meg köszönés képpen.

- Sziasztok srácok. -elköszöntem mindenkitől, majd köszönés képpen kaptam mindenkitől 1-1 ölelést majd mentem is haza.. 

"Őm..izé! :D Szóval csak annyi lenne, hogy annál  a vegyjeles..kémiás témánál már nem tudtam jobbat kitalálni..! :/ :DxD Tudom, hogy az a része kicsit szar lett, de ne haragudjatok! ;) Puszikaa! ;)♥"

5. Rész - A problémák!

"Sziasztok! Első sorban BOLDOG GYEREK NAPOT MINDENKINEEK..!!! ;) :D♥ 

Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog nektek! :))

Jó olvasást és komizzatok!

Puszi: Vivii"

Másnap reggel arra keltem fel, hogy csörög telefonom. Felültem a kanapén először körülnéztem majd oda nyúltam az asztalhoz a telómért és felvettem.

*telefon beszélgetés*

- Halló, tessék? –szóltam a telefonba.

- Szia, Mona! Carla vagyok! –szólalt meg Carla remegő hangon.

- Szia, Carla! Valami baj van? – kérdeztem ijedten.

- Amy kórházba került, és mivel te vagy a legjobb barátnője kincsem, ezért szóltam neked. –mondta.

- De mi történt? –kérdeztem Amy anyját.

- Autó balesete volt és nem rég hívtak engem is a kórházból. Már itt vagyok a kórházba. Amyt most műtik. – mesélte.

- Úr isten. Rendben. Én is megyek. Sietek! Szia, Carla! –köszöntem majd leraktam a telefont.

Gyorsan felszaladtam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Ilyen gyorsan még életemben nem zuhanyoztam le, de tényleg. :D Beszaladtam a szobámba és olyan gyorsan, ahogy csak tudtam felöltöztem.

Én:

Hajamat kiengedve hagytam. Leszaladtam a földszintre és észrevettem, hogy David még csak most kelt fel. Az a komás fej. Istenem! Ahogy készen lettem eszembe jutott, hogy Carla nem mondta el, hogy melyik kórházban van Amy. Épp hívni akartam Carlat amikor üzenet érkezett. Carlatól, amiben a kórház címe van. Király! Telóznom se kell! Elvettem Jake kocsi kulcsát majd elköszöntem Davidtől és kiszaladtam a garázsba. Beültem a kocsiba és egyből a gázra tapostam. Hamar oda értem. De nem csodálkoztam. Beszaladtam a korházba és egyenesen a recepcióhoz rohantam.

- Jó napot, Amy Dylenhez jöttem! –mondtam a levegőt kapkodva.

- Jó napot. A második emeleten van. – mondta.

- Rendben. Köszönöm. –mondtam majd rohantam felfele.

A lift elromlott, így lépcsőn mentem. Mekkora pech. Kiléptem a lépcsőházból és megláttam Carlat. Oda futottam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.

- Ki jött már az orvos? –kérdeztem.

- Nem. Még nem. – rázta a fejét szomorúan.

- Ugye nem lesz semmi baj? –kérdeztem.

- Remélem, nem. –mondta.

Ekkor kijött az orvos. Én és Carla egyből oda siettük az orvoshoz.

- Jó napot. Amy hogy van? –kérdezte Carla aggódva.

- Szerencsére túlélte kisebb-nagyobb zúzódásokkal. A karja és lába eltört. A lábát és a karját megműtöttük. –magyarázta.

- Rendben. És mikor lehet bemenni hozzá? –kérdeztük.

- Hát most még jelenleg az altató hatása alatt van. Max. Félóra és utána bemehetnek. –mondta. Mi bólintottunk majd visszaültünk a székekre.

Ez alatt a  félóra alatt voltunk a büfében, meg ittunk egy-egy kávét, körbenéztünk a kórházba, hogy még is milyen körülmények között van Amy, és km hiányunk miatt még sétáltunk is. Eltelt a félóra majd megjelent az orvos. Bement a kórterembe majd rá 10 percre ki is jött. Gondolom kivizsgálás volt.

- Maguk Amy Dylen hozzá tartozói? –nézett ránk az orvos.

- Igen. Én az anyja vagyok, ő pedig a barátnője. –mutatott rám Carla.

- Rendben. Bemehetnek hozzá. De kérem, ne nagyon fárasszák ki. Mert szegény még nagyon gyenge és azzal még jobban ártanánk a szervezetének, -mondta. Mi bólintottunk majd az orvos elment, mi pedig bementünk Amyhez.

Amy már fent volt. Szegény. Úgy sajnálom. Remélem, hamar kiengedik.  

- Szia, Amy! Hogy vagy? Minden rendben van? Nem fáj semmid? Jaj, kicsim! Jól vagy? Ugye nincs semmi bajod? –halmozta kérdéseivel Carla, Amyt.

- Anyu! Egyszerre csak egy kérdés. Amúgy jól vagyok. Nem fáj semmim. Nincs semmi bajom. – mosolygott Amy. El sem hiszem, hogy még ilyenkor is tud mosolyogni. Carlat és Amyt egyedül hagytam egy kicsit majd Carlával cseréltünk.

- Na, itt is vagyok. –ültem le mellé.

- Szia, Mona! – köszönt.

- Hogy történt ez? –kérdeztem.

- Hát, úgy volt, hogy mentem a kocsival és BUM nekem jöttek. Ennyi! A többire már nem emlékszem. –mesélte.

- Értem. De azért minden oké. Ugye? –néztem rá kérdően.

- Persze, persze. –bólintott.

- Akkor, oké. –mondtam és sóhajtottam egyet.

- Mi a baj Mona? –ült fel az ágyon.

- Áh, semmi. –legyintettem egyet.

- De van. Tudom, hogy van. Mond el nekem. Hát, ha tudok segíteni. –mondta.

- Anyuék el akarnak válni. –mondtam ki végül.

- Hogy mi?! De, hát a szüleid olyan jól megvoltak együtt nem? Soha nem veszekedtek. –hitetlenkedett Amy.

- Tudom. Ezért nem értem én se. –mondtam.

- DE, te ezt honnan tudod? –kérdezte.

- Onnan, hogy David mondta nekem. –én.

- Nem lehet, hogy csak kamuzott? –Amy.

- Amy! David nekem soha nem kamuzik vagy hazudik, mert tudja, hogy bennem meg tud bízni. –mondtam.

- Oké, oké. –mondta.

- Na, megyek. Jó legyél. Majd holnap bejövök, vagy bejövünk a mini családoddal. –nevettem.

- Oké. Várlak titeket. –nevetett Amy is.

Megöleltük egymást, nyomtam egy puszit a homlokára és egy ’szia, jó legyél’ köszönéssel ott is hagytam. Elköszöntem Carlától is, és már mentem is. Beszálltam a kocsiba és épp hogy indítottam a kocsit a telefonom megszólalt.

*Telefon beszélgetés*

- Igen, tessék? –szóltam a telefonba.

- Szia, Mona! David vagyok. Haza tudnál jönni? –kérdezte.

- Miért? Valami baj van? –én.

- Elég, ha annyit mondok, hogy Lily barátnőm és a kedves húgom veszekednek? –kérdezte idegesen.

- Hogy mi?! Istenem. Nem sokára otthon vagyok! Sietek. Addig légy szíves tartsd a frontot. –mondtam majd letettem a telefont és rátapostam a gázra.

Hamar haza értem. Gyorsan leparkoltam a ház elé és olyan erősen nyitottam ki a kocsi ajtaját, hogy lehet le is szakadt. Kiszálltam a kocsiból és szaladtam a házba. A ház ajtaját majdnem kitéptem. Beszaladtam a nappaliba és azt láttam, hogy David a két lány között van. Megálltam a nappali ajtajában és feltettem nagyon is jó kérdést.

- Mi folyik itt? –kérdeztem.

- A Duna! A Duna folyik itt, Mona! Képzeld el! –forgatta szemeit Judy majd tovább veszekedett Lilyvel.

- Könyörgöm Mona segíts. –nézett rám David könyörögve.

- Na, akkor most üljünk le és beszéljünk meg mindent. –mondtam.

Szerencsére senki nem ellenkezett. Mindannyian leültünk a kanapéra és beszélni kezdtem.

- Na, akkor valaki mondja meg nekem, hogy ki vagy mi a vita tárgya. –én.

- Barbara. –mondta unottan David.

- Már megint? –kérdeztem.

- Úgy látszik. –vont vállat David.

- Lily figyelj, ha nem hiszed el Davidnek sem, Judynak sem, és szerintem nekem sem, akkor beszéljünk Barbarával telefonon vagy Skypeon. Na, mit szólsz hozzá? –néztem Lilyre. Ő bólintott egyet. Bekapcsoltuk a skypeot és egyből hívtuk is.

*Videó beszélgetés*

- Szia, Barbara! –köszöntünk.

- Sziasztok! Rég láttalak, titeket. –mondta.

- Hát, igen. Kb. 2 évvel ez előtti karácsonykor. –mondta szomorúan Judy.

- Igen. Na, de miért hívtatok? –kérdezte.

- Azért, mert itt a barátnőm Lily azt hiszi, hogy én veled csalom meg. De hiába magyarázzuk neki, hogy te az unoka tesóm vagy. Ő mindig azt mondja, hogy már pedig nem. Ezért a szerelmi tanácsadóm azzal az ötlettel jött, hogy mivel nem hisz nekünk, akkor talán neked hisz. –mesélte David.

- Tessék?! –nevetett Barbi.

- Jól hallottad! –mondtam.

- És ezt a barátnőd, honnan veszi? –kérdezte. Barbi még mindig nevetett.

- Onnan, hogy a telefonom, a gépem, a facebookom és a twitterem tele van olyan képekkel, amin mi vagyunk. –David.

- Értem. És most hol van Lily? –kereste közöttünk.

- Itt vagyok! –mondta.

- Szia. Figyelj Lily. Én David unoka tesója vagyok. Megnyugodhatsz. Oké? –Barbi.

- Szia! Rendben. –mondta. Szegény most biztos azt mondhatja magában, hogy ’úristen, mekkora egy barom vagyok!’.

- Na, most már hiszel nekem? –kérdezte David.

- Igen. –Lily.

- Na, akkor én lépek is a barátnőhöz. – mondta Judy és már itt se volt.

- Megyek én is. –mondtam majd le is léptem. Kimentem a bejárati ajtón és a srácok háza felé sétáltam. Egyszer csak megszólalt a telefonom. Érdekes ezen a napon több mint 3x-or hívtak. :D

*Telefon beszélgetés*

- Tessék? –én.

- Szia, Mona! Molly vagyok! –Molly.

- Mondjad! –én.

- El tudsz jönni a plázába? –Molly.

- Miért? –én.

- Ginának eltört a lába. Mi meg gyalog vagyunk. El tudnál minket vinni a kórházba? –Molly.

- Aha. Gyertek ki a parkolóhoz. –én.

Szem forgatással visszafordultam és a kocsihoz sétáltam. Beültem és a plázáig meg sem álltam. Megálltam a parkolóban Molly beültette Ginát majd ő is beült. Gyorsan elvittem őket a kórházba majd onnan mentem a srácokhoz. De a telefonom újra megszólalt. Mi folyik itt? Engem senki nem hagy ma békén?

*Telefon beszélgetés*

- Szia, Jake! Mondjad! –én.

- Honnan tudtad? –Jake.

- Nem mindegy. Mondjad, mi van. –én.

- El kéne jönnöd a plázába! Vettem egy nagy plazma tv-t és nem kocsival jöttem. Így nem tudom haza vinni. Esetleg..- Jake.

- Oké, oké. Vettem a célzást. Nem sokára ott vagyok. Gyere ki a parkolóba. –én.

Megfordultam és újból a plázához mentem. Segítettem Jakenek a tv cipelésében majd visszaszálltunk a kocsiba és haza vittem. Majd újra a srácokhoz mentem azzal a reménnyel, hogy most már nem fog megszólalni a telefonom. De nem. Mert ismét megszólalt. Hát ezt nem hiszem el.

*Telefon beszélgetés*

- Igen, tessék? –szóltam a telefonba idegesen.

- Szia, Mona! Judy vagyok! –Judy.

- Istenem, Judy. Mi a baj? –kérdeztem.

- Nem tudjuk, hogyan kell tortát sütni. –mondta Judy kétségbe esve.

- Na, várjál, oda megyek és segítek nektek. Oké? –kérdeztem.

- Jaj, köszi. Imádlak és szeretlek. Szia! –Judy.

- Én is. Puszi. –köszöntem.

Ismét megfordultam és Judy barátnője házához mentem. Becsöngettem, Judy egyből kinyitotta az ajtót. Bementünk a konyhába.

- Sziasztok, lányok. Látom, már elő van készítve minden. –néztem körül.

- Igen. Mert először úgy volt, hogy Lily (nem David barátnője) nővérével fogjuk megsütni, de neki el kellett mennie. Ezért egyedül maradtunk. – Lily.

- Értem akkor fogjunk is hozzá. –csaptam össze tenyerem.

Kb.20-25 perc alatt kész lettünk. A torta már a hűtőben volt. Mivel nagyon lisztes volt a ruhám így még sem mehetek vendégségbe. Elköszöntem a lányoktól és haza mentem. Bementem a házba, ahogy láttam Jake élvezi a plazma tv használatát, David és Lily (David barátnője) pedig nézik a tv-t a nappaliban. Elmentem zuhanyozni aztán gyorsan átöltöztem.

Én:

Hajamat kiengedve hagytam majd lementem a nappaliba gyorsan ettem egy szendvicset, és ittam egy pohár narancs levet. Egyszer csak megszólalt a telefon. Milyen meglepő. Nem? :D

*Telefon beszélgetés*

- Tessék? –én.

- Szia, Mona! Louis vagyok! –Louis.

- Mondjad. –én.

- Ha át jöttél, akkor tudnál nekünk segíteni? –Louis.

- Attól függ mi az. –én.

- Hát lecke! –Louis.

- Értem. Na, megyek. –én.

- Siess. Szia. –Louis.

.....