5. Rész - A problémák!

"Sziasztok! Első sorban BOLDOG GYEREK NAPOT MINDENKINEEK..!!! ;) :D♥ 

Meghoztam az új részt! Remélem tetszeni fog nektek! :))

Jó olvasást és komizzatok!

Puszi: Vivii"

Másnap reggel arra keltem fel, hogy csörög telefonom. Felültem a kanapén először körülnéztem majd oda nyúltam az asztalhoz a telómért és felvettem.

*telefon beszélgetés*

- Halló, tessék? –szóltam a telefonba.

- Szia, Mona! Carla vagyok! –szólalt meg Carla remegő hangon.

- Szia, Carla! Valami baj van? – kérdeztem ijedten.

- Amy kórházba került, és mivel te vagy a legjobb barátnője kincsem, ezért szóltam neked. –mondta.

- De mi történt? –kérdeztem Amy anyját.

- Autó balesete volt és nem rég hívtak engem is a kórházból. Már itt vagyok a kórházba. Amyt most műtik. – mesélte.

- Úr isten. Rendben. Én is megyek. Sietek! Szia, Carla! –köszöntem majd leraktam a telefont.

Gyorsan felszaladtam a fürdőbe és lezuhanyoztam. Ilyen gyorsan még életemben nem zuhanyoztam le, de tényleg. :D Beszaladtam a szobámba és olyan gyorsan, ahogy csak tudtam felöltöztem.

Én:

Hajamat kiengedve hagytam. Leszaladtam a földszintre és észrevettem, hogy David még csak most kelt fel. Az a komás fej. Istenem! Ahogy készen lettem eszembe jutott, hogy Carla nem mondta el, hogy melyik kórházban van Amy. Épp hívni akartam Carlat amikor üzenet érkezett. Carlatól, amiben a kórház címe van. Király! Telóznom se kell! Elvettem Jake kocsi kulcsát majd elköszöntem Davidtől és kiszaladtam a garázsba. Beültem a kocsiba és egyből a gázra tapostam. Hamar oda értem. De nem csodálkoztam. Beszaladtam a korházba és egyenesen a recepcióhoz rohantam.

- Jó napot, Amy Dylenhez jöttem! –mondtam a levegőt kapkodva.

- Jó napot. A második emeleten van. – mondta.

- Rendben. Köszönöm. –mondtam majd rohantam felfele.

A lift elromlott, így lépcsőn mentem. Mekkora pech. Kiléptem a lépcsőházból és megláttam Carlat. Oda futottam hozzá és szorosan magamhoz öleltem.

- Ki jött már az orvos? –kérdeztem.

- Nem. Még nem. – rázta a fejét szomorúan.

- Ugye nem lesz semmi baj? –kérdeztem.

- Remélem, nem. –mondta.

Ekkor kijött az orvos. Én és Carla egyből oda siettük az orvoshoz.

- Jó napot. Amy hogy van? –kérdezte Carla aggódva.

- Szerencsére túlélte kisebb-nagyobb zúzódásokkal. A karja és lába eltört. A lábát és a karját megműtöttük. –magyarázta.

- Rendben. És mikor lehet bemenni hozzá? –kérdeztük.

- Hát most még jelenleg az altató hatása alatt van. Max. Félóra és utána bemehetnek. –mondta. Mi bólintottunk majd visszaültünk a székekre.

Ez alatt a  félóra alatt voltunk a büfében, meg ittunk egy-egy kávét, körbenéztünk a kórházba, hogy még is milyen körülmények között van Amy, és km hiányunk miatt még sétáltunk is. Eltelt a félóra majd megjelent az orvos. Bement a kórterembe majd rá 10 percre ki is jött. Gondolom kivizsgálás volt.

- Maguk Amy Dylen hozzá tartozói? –nézett ránk az orvos.

- Igen. Én az anyja vagyok, ő pedig a barátnője. –mutatott rám Carla.

- Rendben. Bemehetnek hozzá. De kérem, ne nagyon fárasszák ki. Mert szegény még nagyon gyenge és azzal még jobban ártanánk a szervezetének, -mondta. Mi bólintottunk majd az orvos elment, mi pedig bementünk Amyhez.

Amy már fent volt. Szegény. Úgy sajnálom. Remélem, hamar kiengedik.  

- Szia, Amy! Hogy vagy? Minden rendben van? Nem fáj semmid? Jaj, kicsim! Jól vagy? Ugye nincs semmi bajod? –halmozta kérdéseivel Carla, Amyt.

- Anyu! Egyszerre csak egy kérdés. Amúgy jól vagyok. Nem fáj semmim. Nincs semmi bajom. – mosolygott Amy. El sem hiszem, hogy még ilyenkor is tud mosolyogni. Carlat és Amyt egyedül hagytam egy kicsit majd Carlával cseréltünk.

- Na, itt is vagyok. –ültem le mellé.

- Szia, Mona! – köszönt.

- Hogy történt ez? –kérdeztem.

- Hát, úgy volt, hogy mentem a kocsival és BUM nekem jöttek. Ennyi! A többire már nem emlékszem. –mesélte.

- Értem. De azért minden oké. Ugye? –néztem rá kérdően.

- Persze, persze. –bólintott.

- Akkor, oké. –mondtam és sóhajtottam egyet.

- Mi a baj Mona? –ült fel az ágyon.

- Áh, semmi. –legyintettem egyet.

- De van. Tudom, hogy van. Mond el nekem. Hát, ha tudok segíteni. –mondta.

- Anyuék el akarnak válni. –mondtam ki végül.

- Hogy mi?! De, hát a szüleid olyan jól megvoltak együtt nem? Soha nem veszekedtek. –hitetlenkedett Amy.

- Tudom. Ezért nem értem én se. –mondtam.

- DE, te ezt honnan tudod? –kérdezte.

- Onnan, hogy David mondta nekem. –én.

- Nem lehet, hogy csak kamuzott? –Amy.

- Amy! David nekem soha nem kamuzik vagy hazudik, mert tudja, hogy bennem meg tud bízni. –mondtam.

- Oké, oké. –mondta.

- Na, megyek. Jó legyél. Majd holnap bejövök, vagy bejövünk a mini családoddal. –nevettem.

- Oké. Várlak titeket. –nevetett Amy is.

Megöleltük egymást, nyomtam egy puszit a homlokára és egy ’szia, jó legyél’ köszönéssel ott is hagytam. Elköszöntem Carlától is, és már mentem is. Beszálltam a kocsiba és épp hogy indítottam a kocsit a telefonom megszólalt.

*Telefon beszélgetés*

- Igen, tessék? –szóltam a telefonba.

- Szia, Mona! David vagyok. Haza tudnál jönni? –kérdezte.

- Miért? Valami baj van? –én.

- Elég, ha annyit mondok, hogy Lily barátnőm és a kedves húgom veszekednek? –kérdezte idegesen.

- Hogy mi?! Istenem. Nem sokára otthon vagyok! Sietek. Addig légy szíves tartsd a frontot. –mondtam majd letettem a telefont és rátapostam a gázra.

Hamar haza értem. Gyorsan leparkoltam a ház elé és olyan erősen nyitottam ki a kocsi ajtaját, hogy lehet le is szakadt. Kiszálltam a kocsiból és szaladtam a házba. A ház ajtaját majdnem kitéptem. Beszaladtam a nappaliba és azt láttam, hogy David a két lány között van. Megálltam a nappali ajtajában és feltettem nagyon is jó kérdést.

- Mi folyik itt? –kérdeztem.

- A Duna! A Duna folyik itt, Mona! Képzeld el! –forgatta szemeit Judy majd tovább veszekedett Lilyvel.

- Könyörgöm Mona segíts. –nézett rám David könyörögve.

- Na, akkor most üljünk le és beszéljünk meg mindent. –mondtam.

Szerencsére senki nem ellenkezett. Mindannyian leültünk a kanapéra és beszélni kezdtem.

- Na, akkor valaki mondja meg nekem, hogy ki vagy mi a vita tárgya. –én.

- Barbara. –mondta unottan David.

- Már megint? –kérdeztem.

- Úgy látszik. –vont vállat David.

- Lily figyelj, ha nem hiszed el Davidnek sem, Judynak sem, és szerintem nekem sem, akkor beszéljünk Barbarával telefonon vagy Skypeon. Na, mit szólsz hozzá? –néztem Lilyre. Ő bólintott egyet. Bekapcsoltuk a skypeot és egyből hívtuk is.

*Videó beszélgetés*

- Szia, Barbara! –köszöntünk.

- Sziasztok! Rég láttalak, titeket. –mondta.

- Hát, igen. Kb. 2 évvel ez előtti karácsonykor. –mondta szomorúan Judy.

- Igen. Na, de miért hívtatok? –kérdezte.

- Azért, mert itt a barátnőm Lily azt hiszi, hogy én veled csalom meg. De hiába magyarázzuk neki, hogy te az unoka tesóm vagy. Ő mindig azt mondja, hogy már pedig nem. Ezért a szerelmi tanácsadóm azzal az ötlettel jött, hogy mivel nem hisz nekünk, akkor talán neked hisz. –mesélte David.

- Tessék?! –nevetett Barbi.

- Jól hallottad! –mondtam.

- És ezt a barátnőd, honnan veszi? –kérdezte. Barbi még mindig nevetett.

- Onnan, hogy a telefonom, a gépem, a facebookom és a twitterem tele van olyan képekkel, amin mi vagyunk. –David.

- Értem. És most hol van Lily? –kereste közöttünk.

- Itt vagyok! –mondta.

- Szia. Figyelj Lily. Én David unoka tesója vagyok. Megnyugodhatsz. Oké? –Barbi.

- Szia! Rendben. –mondta. Szegény most biztos azt mondhatja magában, hogy ’úristen, mekkora egy barom vagyok!’.

- Na, most már hiszel nekem? –kérdezte David.

- Igen. –Lily.

- Na, akkor én lépek is a barátnőhöz. – mondta Judy és már itt se volt.

- Megyek én is. –mondtam majd le is léptem. Kimentem a bejárati ajtón és a srácok háza felé sétáltam. Egyszer csak megszólalt a telefonom. Érdekes ezen a napon több mint 3x-or hívtak. :D

*Telefon beszélgetés*

- Tessék? –én.

- Szia, Mona! Molly vagyok! –Molly.

- Mondjad! –én.

- El tudsz jönni a plázába? –Molly.

- Miért? –én.

- Ginának eltört a lába. Mi meg gyalog vagyunk. El tudnál minket vinni a kórházba? –Molly.

- Aha. Gyertek ki a parkolóhoz. –én.

Szem forgatással visszafordultam és a kocsihoz sétáltam. Beültem és a plázáig meg sem álltam. Megálltam a parkolóban Molly beültette Ginát majd ő is beült. Gyorsan elvittem őket a kórházba majd onnan mentem a srácokhoz. De a telefonom újra megszólalt. Mi folyik itt? Engem senki nem hagy ma békén?

*Telefon beszélgetés*

- Szia, Jake! Mondjad! –én.

- Honnan tudtad? –Jake.

- Nem mindegy. Mondjad, mi van. –én.

- El kéne jönnöd a plázába! Vettem egy nagy plazma tv-t és nem kocsival jöttem. Így nem tudom haza vinni. Esetleg..- Jake.

- Oké, oké. Vettem a célzást. Nem sokára ott vagyok. Gyere ki a parkolóba. –én.

Megfordultam és újból a plázához mentem. Segítettem Jakenek a tv cipelésében majd visszaszálltunk a kocsiba és haza vittem. Majd újra a srácokhoz mentem azzal a reménnyel, hogy most már nem fog megszólalni a telefonom. De nem. Mert ismét megszólalt. Hát ezt nem hiszem el.

*Telefon beszélgetés*

- Igen, tessék? –szóltam a telefonba idegesen.

- Szia, Mona! Judy vagyok! –Judy.

- Istenem, Judy. Mi a baj? –kérdeztem.

- Nem tudjuk, hogyan kell tortát sütni. –mondta Judy kétségbe esve.

- Na, várjál, oda megyek és segítek nektek. Oké? –kérdeztem.

- Jaj, köszi. Imádlak és szeretlek. Szia! –Judy.

- Én is. Puszi. –köszöntem.

Ismét megfordultam és Judy barátnője házához mentem. Becsöngettem, Judy egyből kinyitotta az ajtót. Bementünk a konyhába.

- Sziasztok, lányok. Látom, már elő van készítve minden. –néztem körül.

- Igen. Mert először úgy volt, hogy Lily (nem David barátnője) nővérével fogjuk megsütni, de neki el kellett mennie. Ezért egyedül maradtunk. – Lily.

- Értem akkor fogjunk is hozzá. –csaptam össze tenyerem.

Kb.20-25 perc alatt kész lettünk. A torta már a hűtőben volt. Mivel nagyon lisztes volt a ruhám így még sem mehetek vendégségbe. Elköszöntem a lányoktól és haza mentem. Bementem a házba, ahogy láttam Jake élvezi a plazma tv használatát, David és Lily (David barátnője) pedig nézik a tv-t a nappaliban. Elmentem zuhanyozni aztán gyorsan átöltöztem.

Én:

Hajamat kiengedve hagytam majd lementem a nappaliba gyorsan ettem egy szendvicset, és ittam egy pohár narancs levet. Egyszer csak megszólalt a telefon. Milyen meglepő. Nem? :D

*Telefon beszélgetés*

- Tessék? –én.

- Szia, Mona! Louis vagyok! –Louis.

- Mondjad. –én.

- Ha át jöttél, akkor tudnál nekünk segíteni? –Louis.

- Attól függ mi az. –én.

- Hát lecke! –Louis.

- Értem. Na, megyek. –én.

- Siess. Szia. –Louis.

.....