4. Rész - Horror?! Most meg a válás?! Na, ne!

"Sziasztok! :) Itt is a 4. rész! Elnézést, hogy ilyen rövid lett a rész, 

de azért remélem tetszeni fog nektek ez a rész is! ;))♥

Jó olvasást és komizzatok! ;) :)

Puszi: Vivii"

- Mona! Mona! Halló! Állj már meg! MONA! –jött mögülem a hang.

Én hátra fordultam és azt láttam, hogy valaki fut felém majd megállt előttem.

- Azt hittem, hogy soha nem állsz meg. –lihegett Zayn.

- Bocsi. –mondtam.

- Ott hagytad nálunk a tolltartódat. –nyújtotta nekem.

- Jaj, köszi. –mondtam majd elvettem.

- Szívesen. Inkább most adtam oda, mert holnap már elfelejtettem volna. –mondta nevetve.

- Kinézem belőled. –nevettem.

- Te mindenkit kioktatsz? –kérdezte.

- Nem. –vágtam rá.

- Áh, nem. Louist is kioktattad. –mondta.

- Jó, de annak volt mértje. –magyaráztam.

- Hát, jó. Te tudod. –vont vállat.

- Igen. Én tudom. –bólintottam.

- Őm, én megyek. Majd holnap találkozunk. –köszönt Zayn.

- Őm, Zayn. –néztem rá. Már majdnem kitört belőlem a nevetés.

- Tessék. –Zayn.

- Holnap nincs suli. Holnap Szombat van, és olyankor nem kell suliba menni. – nevettem.

- Úr isten, de hülye vagyok. –csapott homlokára.

- Hát, az. –röhögtem.

- Ajh, már megint. –forgatta szemeit.

- Nem jössz át hozzánk? - kérdeztem. 

- De, szívesen. –bólogatott.

- Akkor menjünk. –mondtam majd elindultunk.

Még be se léptem a házba, de már a nevemet kiáltották. Zayn rám nézett és nevetni kezdett. Beléptünk a házba levettük a kabátunkat és bementünk a konyhába.

- MONA! UGYE, HOGY NEM IGAZ? –nézett rám könnyes szemekkel Judy.

- DE IGAZ! HALLOTTAM! –kiáltott David.

- HAGYJÁTOK ABBA! –ordított Molly.

- MI A F*SZÉRT LENNE IGAZ?! –ordítozott Jake is.

- MONA! – nézett rám mind a három.

Zaynre néztem, aki már kint volt az előszobában és onnan nézte a szituációt.

- GYEREKEK! MOST MI A F*SZ VAN?! KÖNYÖRGÖM, NE HÚZZATOK FEL! –kiabáltam rájuk.

- Az van, hogy David azt állítja, hogy Anyuék el akarnak válni. De én nem hiszek neki. Úgy ahogy Molly és Jake se. –sírt Judy.

Én ránéztem Davidre egy ilyen ’tényleg igaz?’ fejjel. Ő válaszként pedig csak bólintott. Nekem tényleg nem szokott hazudni, bár mi legyen is az.

- Nyugi, Judy. Ne sírj. Rendben. Nincs semmi baj. –öleltem magamhoz.

- Ugye, hogy nem igaz? –nézett fel rám Judy könnyes szemeivel.

- Nem. Nem igaz. –ráztam a fejem.

- DE IGAZ! –David.

- DE NEM! –sírva ordított Judy majd fogta magát és felszaladt.

- Na, jó én ezt nem bírom. – mondta idegesen Molly majd fogta magát és ő is elhúzott. Csak ő nem a szobájába. Ő a barátnőjéhez ment.

- Ezt már én se bírom. Nem baj, ha én most lelépek? –nézett rám Jake.

- Nem. Menj csak. –mondtam.

Hát ez jó. Jake is lelépet.

David csak bement a nappaliba, mi pedig Zaynnel követtük és mi is bementünk a nappaliba majd leültünk.

- Te ezt, honnan tudod? –néztem rá.

- Onnan, hogy ma korábban jöttem haza, mint te. De ezt anyuék nem tudták. Én meg hallgatóztam. És hát épp ezt beszélték, hogy hogyan mondják el nekünk. –mondta szomorúan David.

Szemeimben könnyek gyűltek.

- Ezt nem hiszem el. Ilyen nem létezik. Akkor apu ezért ment el ’üzleti útra’? –kérdeztem.

- Igen. A kamu üzleti útra. –bólogatott David.

- Ezt egyszerűen nem tudom elhinni. –ráztam a fejem.

Nagy csönd lett a szobában. Majd David törte meg a csendet.

- Zayn, te meg hogy kerülsz ide? –kérdezte.

- Ja, Mona után szaladtam, mert ott hagyta nálunk a tolltartóját. Ő pedig mondta, hogy jöjjek be. –mesélte Zayn.

- értem. Mi lenne, ha néznénk valami filmet? –nézett ránk David.

- Hát nekem mindegy. –vontam vállat.

- Nekem is. – Zayn.

- Nézzünk Horrort! –kiáltott David.

- HORROR?! –kerekedtek ki a szemeim.

- Csak nem félsz? –nézett rém mosolyogva Zayn.

- Hát, egy kicsit. –vakartam a tarkómat.

- Csak kibírod. –legyintett David.

- Hát kösz. –mondtam.

A srácok választottak valami nagyon ijesztő horrort. Tényleg féltem. Elkezdtük nézni és én szó szerint a pokrócomba voltam bújva. A srácok csak nevettek rajtam. Ezen mi olyan vicces? Ha egyszer valaki fél valamitől! Áh nem értem ezeket. Ahhoz képest, hogy egy filmről volt szó, megnéztünk vagy 4-et. :D Kb. 8 óra lehetett, amikor vége lett az utolsó filmnek. Az utolsó filmet már nem néztem meg, mert kint voltam a konyhába és sütit sütöttem. Még pedig almás pitét. Azt tudok a legjobban. Ahogy vége lett az utolsó filmnek mind a ketten kijöttek a konyhába.

- Csak nem sütsz? –kérdezte mosolyogva David.

- De. Képzeld, sütök. –mondtam.

- Te tudsz sütni? –kérdezte Zayn.

- Igen. Tudok. –bólogattam.

- Mikor lesz kész? –David.

- Most raktam be a sütőbe. Tudsz várni, te minden evő? –kérdeztem.

- Tudok, te énekes. –mondta miközben sunyin mosolygott. Juj ezért még megölöm Davidet, hogy azt mondta, hogy énekes.

- Kussolj! –dobtam a fejéhez a konyharuhát. Ő meg csak röhögött.

Pár perc múlva kivettem a sütőből a sütit majd felvágtam és mindenki evett belőle. Egyszer csak rezgett a telefonom. Üzenetem érkezett.

Üzenet:

Szia, Mona!

Át mentem Lilyhez. Nem baj, ha ott alszok? Mert most nagyon nincs kedvem Daviddel találkozni a lakásban. :/ Ugye érted?:) Puszi: Judy!<3

Elolvastam majd gyorsan visszaírtam.

Üzenetem:

Szia, Judy!

Menj csak nyugodtan. Nem. Nem baj. Értem. Akkor majd holnap gyere haza! Vigyázz magadra! Jók legyetek! Puszi: Mona!

Elküldtem majd félre raktam a telefont.

- Ki volt az? –David.

- Semmi közöd hozzá. –néztem rá.

- Hát, jó. –hagyta ennyiben a dolgot.

- Na, én megyek is. –állt fel az asztaltól Zayn.

- Ne már. Aludj itt haver. –szólt neki David. Az állam leesett. Ezt tényleg David mondta? Úr isten. Ezzel meg mi van. Mi lelte lelkét? Van isten!

- Jó fej vagy meg minden, de engem várnak a srácok. – mondta.

- Hát, oké. –vonta meg a vállát.

- Na, akkor, sziasztok. –köszönt el,

- Jaj, ne. még el ne menj. –mondtam. Ő kérdően nézett rám.

- A süti. Niall megölne engem, ha megtudná, hogy sütit sütöttem és nem küldtem neki. –röhögtem.

- Ja, hát az meglehet. –röhögött Zayn is.

Gyorsan becsomagoltam a pitét és oda adtam Zaynnek. Majd ki kísértem.

- Köszi, hogy visszahoztad nekem a tolltartót. –én.

- nincs mit. –legyintett. 

- A sütit viszont ne mond meg hogy elfelejtettem! –mondtam röhögve.

- Nem állt szándékomban. –röhögött.

- Holnap át jössz hozzánk? Ott lesz Eleanor is! Meg Liam barátnője is jön. –Zayn.

- Hát, nem tudom. Nem biztos, hogy eltudok menni, mert szerintem sok dolgom lesz, de ha végzek, akkor szívesen át megyek. –bólogattam.

- Akkor oké. –bólintott.

- Na, én megyek ezek már tényleg várnak. –nevetett.

- Rendben. Szia. –én.

- Szia. – mondta majd megölelt. Ez hirtelen jött. Aztán rájöttem, hogy szeretnek ölelkezni. Igen ezt is Judy mondta. :D

Elköszöntünk majd becsuktam az ajtót és visszamentem a nappaliba. David is ott volt már. Leültem mellé és tv-t néztünk.

- Ezt egyszerűen nem hiszem el, hogy anyuék válnak. –ráztam a fejem.

- Miért, szerinted én igen? –nézett rám David.

- De miért? –kérdeztem.

- Azt nem tudom. –rázta a fejét.

- Értem. –bólintottam egyet.

Csak néztem magam elé. Majd egyszer csak könnyek gyűltek szememben. Próbáltam nem sírni, de eltört a mécses. Sajnos. Nem szerettem sírni. Főleg nem a tesóim előtt. Mert nálunk úgy van, ha az egyik tesónk sír akkor mi is sírunk. Most is így történt. David is sírni kezdett. Őt még soha nem láttam sírni. De tényleg kis korában se sírt semmiért. Fura egy gyerek volt az biztos. :D Megöleltük egymást és egymás vállán sírtunk. Egész éjszaka ott ültünk a tv előtt. David egész éjjel csak maga elé volt meredve. Én meg csak sírtam. Az egész nappaliban papír zsepik hevertek. A sírásom miatt elgyengültem és elnyomott az álom…