2. Rész - Ez borzalom!

"Sziasztok! A második résszel szeretnék jó éjszakát kívánni mindenkinek..!!! ;) 

Remélem tetszeni fog nektek a második rész! ;)♥

Jó olvasást és komizzatok! :)

Álmodjatok a srácokkal! Jó 1D-s álmokat! ;]♥

Puszi: Vivii"

Hamar oda értünk, ahhoz képest, hogy az én sulim messze van ettől a sulitól. :D

- Na, itt is vagyunk. –mondtam a srácoknak majd bementünk az iskolába.

Oda mentem a portához és beszélni kezdtem.

- Jó napot! Judy és David Wilsonért jöttem. –szóltam a portásnak.

- Rendben. – mondta.

A portás felhívta David és Judy osztályát.

- Nem sokára jönnek. –mondta a portás.

Én bólintottam egyet majd félre álltam. A srácok oda álltak mellém és együtt vártuk, hogy lejöjjön az öcsém és a húgom.

- Te is ide jártál általánosban? –kérdezte Liam.

- Igen. –mosolyogtam.

És egyszer csak megjelent az öcsikém, David.

- Aloha, Mona! –köszönt nekem széles mosollyal. Ám amikor felhajtotta fejét és észrevette az öt srácot vagy is az 1D-t, a mosoly lefagyott arcáról.

- Jaj, sziasztok. –intett az öt srácnak.

- Ők az új osztály társaim. –mutattam a srácokra.

- Hát ez csodás. –húzta a száját.

- Nem bírsz minket, mi? –Louis.

- Ne haragudjatok, de nem igazán. –rázta a fejét David.

- Én sem bírom magunkat. –próbál hülyéskedni Louis.

- Grat. Hány éves is vagy? Őm, várj! Meg van! 21! Érdekes. 21 éves vagy és nem vagy magadnál. Gratulálok! A szüleid, hogy hoztak össze? –David.

Az állam leesett. De nem csak az enyém. A srácoké is. Szegény Louis. Most nagyon sajnáltam. David nem szokott ilyen lenni. Mi van vele? Úr isten. Nem ismerek rá.

- David! Neked mi bajod van? Nem szoktál ilyen lenni. –néztem rá.

- Nem mindegy. Nincsen semmi közöd hozzá. –kiabált rám.

- Már pedig van hozzá közöm, mert a nővéred vagyok és jogom van tudni. –kiabáltam rá. Most nagyon kiborultam rá.

- Hagyjál békén. Te köcsög, stréber. –ordította majd kirohant a suliból.

Én kikerekedett szemekkel néztem magam elé. Komolyan nekem mondta, hogy köcsög, stréber? Mert ha igen én otthon kinyírom. Az olyan biztos, ahogy én most állok a folyosón.

- Ez fájt. –szólalt meg Louis.

Visszatértem a jelenbe és egyből Louis felé fordultam.

- Figyelj Louis. Ne haragudj az öcsém miatt. Nem tudom mi ütött belé. Nem szokott ilyen lenni. Sajnálom. Remélem nem ütött nagyot az, amit mondott. –mondtam Louisnak.

- Semmi baj. Nem haragszom. Nyugi. Nem ütött nagyot. Minden rendben van. –mondta.

- De neked nagyot ütött az biztos. Ahogy én legalább is láttam. –Louis.

- Hát, nem nagyon volt rá még alkalmam, hogy csak így kiosszon az öcsém. AZ ÖCSÉM! HA HAZA MEGYEK, TUTI, hogy MEG FOGOM ÖLNI! –kiáltottam.

- Jól van. nyugi. –Liam.

Ekkor megláttam, hogy Judy úgy fut lefele, mint ha az életéért futna.

- Úr isten. Mi történt Mona? Meghallottam a hangodat a negyedikről és egyből futottam lefelé. Mi történt? –kérdezte miközben a levegőért kapkodott.

- A drágalátos David testvérünk azt mondta rám, hogy köcsög, stréber vagyok. –mondtam idegesen.

- Hogy mi?! Én haza megyek és felpofozom. Hogy képzeli ezt? Pff.. de bezzeg segítsél neki a háziba. Pff… -háborodott fel Judy.

- Jól van, azért neked sem kell így kikészülni miatta. –mondtam.

- Azok meg kik? –mutatott az öt srácra, akik most háttal voltak nekünk.

- Ők a…- mondtam volna tovább, de megszólalt Judy telefonja. Na, és mi volt a csengő hang? Hát persze, hogy 1D. ő egy igazi Directioner. De tényleg. Úr isten mi van akkor, ha most a telefonálás után elmondom neki, hogy ők kik. Áááh, az BORZALOM lesz! Judy befejezte a beszélgetést és felém fordult.

- na, akkor ők kik is? –mutatott újra az öt srácra.

-Ő Boobear, Hazza, Nialler, Leeyum és BradfordBadBoi! –mondtam mosolyogva. Erre mid az öten megfordultak. Úr isten, ha láttátok volna, Judy arcát. Ő előre megmondta, hogy ha bárhol találkozik az 1D-vel akkor nyugodt lesz és nem lesz olyan, mint a többi rajongó, hogy elájul vagy ilyesmi, de én akkor mondtam neki, hogy nem fogja magát lenyugtatni. Úgyhogy kíváncsi vagyok, hogy mi lesz ebből. :D

- Atya-úr-isten. Ez-nem-lehet-igaz. –mondtam a mondatot szótagolva.

A srácok és én csak mosolyogtunk.

- Sziasztok, a nevem Judy Wilson. –állt a srácok elé.

- Szia, Judy. Mi már be sem mutatkozunk. –mondták a srácok nevetve.

- Ugye David nem találkozott velük. Ugye? –nézett rám Judy.

- de hogy nem. –bologattam.

- Fogadjunk valakit leoltott. – mondta unottan.

- ja. méghozzá Louis Tomlinsont, személyesen. –mondtam.

- Hogy mi?! Áh, én esküszöm, neki ugrok, ha haza értünk. –mondta Judy kikelve magától.

- Jól van. nyugi. Na, gyere. Menjünk. –mondtam. Judy bólintott egyet majd elindultunk a suliból haza. Judy az összes srácot kikészítette kb. 10 perc alatt.

Én sokat röhögtem rajtuk. Amúgy én a húgomnak ’köszönhetem’, hogy nem szeretem az 1D-t. annyit beszélt róluk, hogy megutáltatta velem őket. Vagyis nem az, hogy megutáltatta velem, hanem inkább..ajh, hogy mondjam? Nem tudom,,szóval..izé..ááh..mind1 hadjuk. :D

- Köszi, hogy haza kísértetek minket. –mondtam. Judy már beszaladt a házba, hogy neki álljon Davidnek.

- Nagyon szívesen. –mondták.

- Tudjátok, merre kell menni a sulihoz? –kérdeztem.

- hát, nem igazán. Mert most is a menedzserünk vitt el és nem nagyon figyeltük az utat. –nevetett Liam.

- Akkor mi lenne, ha holnap együtt mennénk suliba? Hm..?? –kérdeztem.

A srácok egymásra néztek majd az egyikük felém fordult.

- Rendben. Akkor majd fél 8-kor csöngetünk. Oké? –Niall.

- Jó, jó. Amúgy ha a leckét nem értitek, akkor nyugodtan hívjatok fel vagy gyertek át és akkor segítek. Rendben? –én.

- Oké. –mondták egyszerre.

Gyorsan telefon számot cseréltünk majd ők is haza mentek. Én bementem a házba ledobtam a táskám a földre majd bementem a konyhába.

- Szia, anyu! Hát, te? –kérdeztem meglepetten.

- Szia, kicsim. Hát, én. –mondta nevetve.

- Hogy, hogy David egyedül jött haza? –kérdezte Anyu.

- Úgy hogy a kedves fiaddal összevesztem, ami nem szokás. –mondtam idegesen. Anyu látta rajtam,hogy inkább nem kérdez, e felől semmit.

- Képzeld új…-meséltem volna, de anyukám félbe szakított.

- Igen. Tudom. Új osztály társak. One Direction személyesen. –mondta anyu.

- Honnan tudod? –kérdeztem. Anyu csak egy olyan ’most ez komolyan kérdezed?’ fejjel nézett rám.

- Ja, meg van már. Judy. Ugye? –nevettem.

- Igen. –bólintott.

- És képzeld, nekem kell őket felzárkóztatni a tantárgyakból. –mondtam.

- Az jó. Akkor most úgy fogsz velük viselkedni, mintha tanár lennél, mi? –nevetett anyu.

- Igen. –mosolyogtam.

- Na, de én megyek a szobámba. –mondtam majd felálltam a székről és kijöttem a konyhából. Egy mozdulattal az oldalamra kaptam a táskám majd felballagtam a szobámba. Gyorsan megcsináltam a leckém majd lefeküdtem az ágyamba és csak bámultam a plafont. Majd eszembe jutott David. Épp felálltam volna, hogy át megyek hozzá és beszélek vele, amikor kopogott valaki az ajtómon.

- Gyere! –kiáltottam. Az ajtó kinyitódott és az emlegetett szamár lépet be rajta. David.

- Szia, Mona! Zavarlak? –kérdezte halkan.

- Nem. Gyere csak. –intettem neki.

Beljebb jött majd leült az ágyam szélére.

- Mona! Figyelj! Nem szerettelek volna megbántani. Én nem gondoltam komolyan azt, amit akkor mondtam. Tényleg sajnálom. Nem tartalak köcsög, strébernek. –rázta a fejét.

- Nagyon haragszol rám? –kérdezte.

- Igen. Tudod, David, veled még soha nem veszekedtem ÍGY, mint most. És ráadásul az is rá tett, hogy ilyeneket mondtál rám. Nem is az, hogy haragszom rád, hanem ez nekem fájt. Jobban, mint képzelnéd, hisz még is csak tesók vagyunk. –mondtam.

- Értem. Még egyszer bocsi. –nézett rám.

- Semmi baj. –mosolyogtam rá.

- Akkor megbocsizól? –kérdezte.

- Ühüm. –mondtam. Majd megöleltük egymást.

- Te vagy a legjobb nővér a világon, de ezt el ne mond Mollynak. –nevetett.

- Nyugi. Nem köplek be. De viszont nem csak tőlem kell bocsánatot kérni. –mondtam.

- Akkor még kitől? –nézett rám értetlenül.

- Louistól. –mondtam.

- Ja, értem. Akkor majd holnap bocsánatot kérek tőle. –mondta.

- Rendben. De amúgy miért voltál ilyen ideges? –kérdeztem.

- Áh, semmi. Hosszú. –legyintett.

- Ne legyintsél itt nekem. Amúgy meg rá érek. Szóval lökjed. –mondtam.

- Elég, ha annyit mondok, hogy lány ügy? –nézett rám kérdőn.

- Persze. A barátnődről van szó? –kérdeztem. Hát, igen. A barátnőjéről az egész család tud, de általában nekem mond el mindent a barátnőjével kapcsolatban. A barátnő dologról is nem Jake volt az első, aki értesült róla, ha nem én. De hogy miért? Azt én sem tudom.

- Jaj, Mona! Ki másról. –mondta.

Lily Garden

- Hát.. Na, de inkább mesélj már megint min vesztetek össze Lilyvel? –kérdeztem.

- Azt hiszi, hogy van egy másik barátnőm, de hiába magyarázom neki, hogy nekem nincs másik barátnőm csak ő, de ő akkor is leáll velem veszekedni, hogy nekem már pedig van. –mesélte a sztorit David.

- Istenem. –ráztam a fejem.

- Az. –húzta a száját David.

- De ezt honnan veszi, hogy neked van egy másik barátnőd? –kérdeztem.

- Onnan, hogy több olyan kép is fel van töltve twitterre meg facebookra, ahol Barbarával vagyok a képen, de ő ezt nem érti meg, hogy Barbara az a mi unokatesónk. BORZALMAS! –mondta David.

- Értem. És mi van, ha mondjuk, beszélnék vele? –kérdeztem.

- Semmi értelme. –rázta a fejét.

- Miért? –én.

- Judy próbálta neki, elmagyarázni, hogy Barbi csak az unokatesónk, de nem hiszi el. Úgy hogy ennyi. –mondta.

- Értem. Hát, akkor nem tudunk mit tenni. –ráztam a fejem.

- Hát nem. –mondta.

- Köszönöm, hogy elmondtad nekem. –én.

- Én köszönöm, hogy elmondhattam és meghallgattál. –mosolygott.

- Kész a leckéd? –kérdeztem.

- Ezt most komolyan kérdezted? –nézett rám nevetve.

- Jaj, tényleg. Tiszta hülye vagyok. Csoda lenne, ha te csinálnál leckét. –röhögtem.

- Haha.. –mondta.

- Miért, nem igaz? –néztem rá kérdően.

- Tudsz segíteni a leckében? –nézett rám kölyök kutya szemekkel.

- Én mindig segítek benne. Meg se kellene kérdezned. –nevettem.

Felálltunk az ágyról és át mentünk az ő szobájába. Gyorsan elmagyaráztam neki a leckét, hogy könnyebben menjen neki, de nem jártam sok sikerrel. Nagy nehezen, de sikerült megcsinálnunk a leckéjét majd lementünk a nappaliba anyuékhoz. Amikor rá néztem az órára, én szó szerint frászt kaptam.

- Fél 6 van? – kérdeztem anyutól.

- Igen. –bólintott.

- Apu mikor jön haza? –kérdezte Judy.

- Nem tudom. Szerintem későn. Most nagyon messze van. –anyu.

- Jake és Molly hol van? –David.

- Jake a haveroknál, Molly meg a barátnőjénél alszik. –magyarázta anyu.

Bementünk a nappaliba és tv-ni kezdtünk. Valami nagyon unalmas film ment. Én nem is figyeltem. :D Bealudtam rajta. :D Anyu hangjára keltem fel.

- Kicsim. Fél 7 van. kelni kéne. –ébresztett Anyu.

- Anyu, most reggel fél 7 van, vagy este?-kérdeztem.

- Este. –mondta.

- Úr isten. –felpattantam a kanapéról és felszaladtam a szobámba. Gyorsan lefürödtem, felvettem a pizsamámat és visszamentem vacsizni. Csináltam magamnak pár szendvicset és öntöttem magamnak narancslevet. Gyorsan megettem és megittam majd köszöntem anyuéknak és felmentem a szobámba. Befeküdtem az ágyba és egyből elnyomott az álom…

"A rész elején van egy kis elcsúszás azért nagyon bocsi mindenkitől! :/ :) Remélem nem baj! :) Puszi nektek! :)♥"