10. Rész - Megint egyedül! :(

"Hát, helló mindenkinek! :)♥ Íme a 10 rész! :) Remélem mindenki várta már és tetszeni fog! ;)

Jó olvasást és komizzatok! ;) 

Puszi: Vivii"

Reggel a telefonom csörgésére keltem fel. Kikeltem az ágyból, bementem a fürdőbe megmosakodtam, fogat mostam, stb… majd mentem a szekrényemhez ruhát választani. Kiszedtem valami ruhát majd magamra kaptam.

Én:

Felvettem a földről a táskámat majd lementem a konyhába. Jake már rég lent volt a konyhában és a kávéját itta.

- Jó reggelt! –köszöntem.

- Neked is! –köszönt Jake.

Oda mentem a konyha pulthoz csináltam szendvicset és kávét majd leültem Jake mellé reggelizni.

- A srácok mikor jönnek? –kérdezte Jake.

- Félre. Miért? –én.

- Mert nekem hamarabb el kell mennem. –mondta.

- Hogy, hogy? –kivácsiskodtam.

- Az osztállyal elutazunk. De nem tudtam, hogy téged mindenki itt hon hagy. –mondta.

- Semmi baj. Menj csak. –mondtam.

- Hát, akkor oké. De nekem mennem kell. Majd beszélünk Mona! Puszika. –mondta majd adott két puszit és már ment is.

- Hát ez jó! MEGINT EGYEDÜL! –motyogtam.

Egyszer csak csöngettek.

- Gyere! –kiáltottam.

- Jó reggelt Mona! –nyitódott a bejárati ajtó.

- Konyha! –mondtam.

A srácok bejöttek a konyhába és leültek mellém.

- Jó reggelt! –köszöntek.

- Nektek is! –én.

- Tesóid? –nézett körül Liam.

- A nővérem az osztállyal elutazott Rómába, a bátyám pedig szintén az osztállyal utazik. –mondtam szomorúan.

- És akkor most egyedül leszel itthon? –kérdezte Harry.

- Aha, egy kicsit fura lesz, de majd megszokom. –mondtam.

- Na, mehetünk? –néztem a srácokra.

- Aha. –mondták.

Bedobtam a mosogatóba a tányért és a kávés bögrét majd magamra kaptam a táskám és már mentünk is a suliba. Miközben a suli felé mentünk elgondolkoztam azon, hogy most hol van apu? De tényleg! Hol lehet, most? Mi a többiekkel csak azt tudjuk, hogy üzleti úton, de anyu azt mondja, hogy ez csak kamu volt. Nekem legalább is ezt mondta. De ha nem üzleti úton van, akkor hol? Lehet anyu elküldte a barátnőjéhez? O.o Mert, ha igen, akkor apu megérdemli. 

- Minden oké? –zökkentett ki gondolataimból Liam.

- Ja, igen. –bólogattam zavartan.

- Biztos? –nézett rám.

Amikor ismét megkérdezte, rám jött a sírás és nem bírtam megszólalni, ezért ráztam a fejem majd egyből Liamre borultam és kitört belőlem a sírás.

- Jól van, nyugi. –simogatta a hátam. Én meg csak szipogtam.

- Mi a baj? –tolt el magától.

- A szüleim el fognak válni. –mondtam szipogva.

- Istenem. –mondta majd magához ölelt.

- De nincs semmi baj. Erős leszek. –mondtam egy erőltetett mosollyal.

- A srácok közül tudja valaki? –kérdezte Liam.

- Hát, te tudod meg Zayn. –mondtam.

- Oké. –mondta.

- Na, menjünk, mert a srácok már lehagytak. –mondtam.

- Úr isten. Tényleg. Akkor futás. – mondta majd futni kezdett, én pedig futottam utána. Sikeresen beértük a srácokat.

- Mi a baj? –súgta nekem Zayn.

- Eszembe jutott a válás, de már minden oké, mert Liam megvigasztalt. –mondtam.

- Akkor oké. Ne szomorkodj nekem, mert akkor unatkozni fogok kémia órán. –nevetett Zayn.

- Jól van. –nevettem.

- Srácok! Megérkeztünk a suliba! –mondta unottan Harry.

- Most mit izélsz? Tök buli a suli. Főleg úgy, hogy nem szólnak azért amit csinálsz. –fogtam meg a vállát.

- Akkor ma rosszalkodunk? –nézett rám egy gonosz mosollyal.

- Már megint ez a perverz éned. –forgatta szemeit Louis.

- Ez hülye! –csapott homlokára Harry.

- Rossz az, aki rosszra gondol. –mutattam Louisra.

- De hülye, aki nem. Haha. –mutatott vissza Louis.

- Amúgy én arra gondoltam, hogy suliba rosszalkodni. Tudod? Hülyéskedni. Amiket te is szoktál. –magyarázta Harry, Louisnak.

- Jaaaa. Értem már. Én benne vagyok. –Louis.

- Srácok? –nézett a fiúkra Harry.

- Akkor ne legyen a becenevem BradforBadBoi, ha én nem egyezek bele. –nevetett Zayn.

- Én benne vagyok –Niall.

- Hát, én nem is tudom. Szerintem szólni fognak érte. –mondta Liam.

- Liam! Ti sztárok vagytok! Az igazgató azt mondta nekem, hogy nem fog titeket megbüntetni semmiért. –mondtam.

- Tessék?! Azt, hogy? –kérdezte.

- Úgy, hogy a nővérem barátnőjének az apja az igazgató és engem is ismer, na meg szeret is. – magyaráztam.

- De jó, akkor most te is rosszalkodhatsz? –Louis.

- Igen. Na, akkor menjünk be a suliba és akkor mehet a buli. –mondtam vidáman. A többiek csak nevettek.

Bementünk a suliba majd egyből a szekrényünkhöz mentünk. Jaj, azt nem is mondtam, hogy a srácok szekrénye, ott van pont mellettem. Kivettük a tankönyveket majd mentünk tovább az osztályba. Útközben arra fordultam meg, hogy valaki kiált nekem.

- Mona! Mona! Monaa! –kiáltottak.

- Tessék? –fordultam meg és Lucyvel találtam szembe magam.

- Jó reggelt! Sziasztok srácok! –köszönt Lucy mindenkinek.

- Helló! –köszöntek a srácok.

- Szia, mondjad. –mondtam.

- Tudtad, hogy holnap este lesz sulibuli? –kérdezte.

- Nem, nem tudtam. –ráztam a fejem.

- Akkor most már tudod. Na, de megyek, mert nekem törim lesz. –húzta a száját Lucy.

- Oké, menj csak majd beszélünk. –mondtam nevetve.

Bementünk a srácokkal az osztályba és a második családom egyből ránk támadt.

- Helló, Mona! –futott hozzám Bonie és Ash.

- Sziasztok csajok! –köszöntem egy öleléssel.

- Szia, Mona. –intett Joe, Adam és Chris majd lepacsiztak a srácokkal és beszélgetni kezdtek. Örülök annak, hogy így kijönnek a srácok, és hogy a lányok és bírják őket.

- Mona! –kiáltott Joe.

- Igen? –fordultam feléjük.

- Nincs kedvetek suli után kijönni a parkba focizni? Jönnek a srácok is. –kérdezte. Én ránéztem a csajokra. Akik vállat vontak.

- Hát, oké. Megyünk. –mondtam.

Ééés becsöngettek! Beültünk a padba és azt vártuk, hogy bejöjjön a tanár, de most nem a tanár jött be, hanem az igazgató.

- Sziasztok, Jó reggelt gyerekek! –lépett be Mr.Kyle.

- Jó napot Mr.Kyle. –köszönt az osztály egyszerre.

- Ti vagytok az utolsó tanulok, akik most tudják meg, hogy holnap suli buli lesz az iskolában. Holnap ugyan úgy meg lesznek tartva az órák. A suli buli idő pontja az este 7-től , hajnal 2-ig. Most pedig megyek. Sziasztok, jó tanulást. –köszönt majd kiment.

- Csoda, hogy végre megengedték, hogy hajnal 2-ig legyen a buli. Nem? –kérdezte Joe az osztálytól.

- De! –mondtuk egyszerre az osztállyal.

- Jó napot gyerekek. –jött be a matek tanár.

- Jó napot. –köszönt az osztály.

- Most feleltetni fogok a táblánál. –jelentette ki. És ekkor mindenki beparázott. Még én is. Pedig tudom, hogy tudom.

- A felelő pedig Mr. Tomlinson. –mondta a tanár.

Louis rám nézett majd egy ilyen ’nyugi, sikerülni fog’ fejjel néztem vissza rá.

Louisnak egy könnyű egyenletet diktált. Louis leírta a táblára és próbálta megoldani. De rájöttem, hogy 1-est fog neki, ezért adni. Így eszembe jutott az, hogy SMS-ben küldöm el neki a levezetést. Sorjában küldtem, és küldtem. És sikerült neki. 5-öst kapott.

Kicsöngettek az óráról és mentünk reggelizni. vettünk a büfébe szendvicset meg kakaót és leültünk az ebédlőbe. A második családom is hozzánk csapódott. Mindenki enni kezdett majd aztán Liam megszólalt.

- Louis, te még is hogy oldottad meg az egyenletet? –kérdezte Liam.

- Hát úgy. –válaszolt Louis.

- De, hogy? –Liam.

- Én segítettem neki. –mondta.

- Értem már. Először furcsálltam. – nevetett Liam.

- Ki várja a suli bulit? –Joe.

- Szerintem nincs olyan, aki nem várná. –nevetett Bonie.

- Szegény Amy, még erről is lemarad. –mondtam.

- Majd jön a következőre. –vont vállat Adam.

- Milyen aranyos vagy. –mondtam.

- Az igazgató nem is mondta, hogy idén ki lesz a DJ-s.  –mondta Joe.

- Remélem megint Dj. Mona lesz. –nevetett Bonie.

- Jaj, hallod az valami borzalom volt. –fogtam a fejem.

- Akkor miért táncolt mindenki rá? –emelte szemöldökét Bonie.

- Nem tudom. Tőlük kérdezd. –mondtam.

- Te voltál tavaly a Dj-s?  –kérdezte Harry.

- Minden évben ő a Dj-s.  –mondta Lucy.

- Na, Dj. Malik! Ezt kapd ki! Vetélytársad akadt! –nézett Louis, Zaynre.

- Örülök neki. –mosolygott Zayn.

- Te énekes vagy nem? –mutatott Zaynre, Lucy.

- De, de. az vagyok. –mondta Zayn.

- Értem. –Lucy.

- Mi lenne, ha Dj. Mona és…-Bonie.

- és…Dj. Malik. –Louis.

- Összeállnának! –mondták ki egyszerre Louissal majd egy pacsit adtak egymásnak.

- Én nem szeretnék most Dj-s lenni, ha nem haragszotok. –mondta Zayn.

- Nekem sincs megint zenét keverni. Majd a következőnél. –mondtam.

- Hát, oké. De ezt akkor mond meg Mr.Kyle-nak is. –Joe.

- Meg is mondom. –én.

Megreggeliztünk és mindenki ment az órájára. Nekem most kémiám volt. Zaynnel mentünk be a terembe és a tanár egyből letámadt minket. Majd így szólt.

- Jaj, ne haragudjatok. Nem titeket akartalak letámadni. –mondta majd tovább állt.

- Ez normális? –nézett rám nevetve Zayn.

- Nem. Nem normális. –ráztam a fejem nevetve.

Leültünk a padba és azt vártuk, hogy becsöngessen. Ahogy becsöngettek a tanár bejött és egyből kiadta a kísérletek papírját. Mi pedig kezdtünk a kísérlethez.

- Zaaayn! A kémcső! Eltörted! Úr isten! Megfognak ölni. –fogtam a fejem.

- Mss. Wilson és Mr. Malik. Kérem maguk mit csinálnak? –kérdezte a tanár.

- Semmit. –válaszoltuk.

- Akkor rendben. –mondta majd tovább ment, mi pedig csináltuk tovább -új kémcsővel- a kísérletet.

……

Már vége volt az utolsó órának is. Mindenki kijött a suliból és azt vártuk, hogy Adam, Joe és Chris kijöjjenek. Még mindig nem jöttek ki, ezért leültünk a suli előtti padra.

- Szerinted Eleanor és Danielle is jöhet a bulira? –kérdezte Louis.

- Várj! Most jött ki az igazgató. Megyek, megkérdezem tőle. –mondtam Louisnak és oda szaladtam Mr. Kylehoz.

- Jó napot, Mr. Kyle. Azt szeretném megkérdezni, hogy az is jöhet a suli buliba, aki nem ide jár? –kérdeztem.

- Őm, az attól függ hányan jönnének. –mondta.

- max. 2-en. –mondtam.

- Akkor igen. Elvileg nem lehetne, de csak 2ről van szó. –nevetett.

- Rendben köszönöm. –mondtam.

- Nagyon szívesen. –mondta.

Visszamentem a többiekhez Liam és Louis érdeklődve nézett rám.

- Jöhetnek. –mondtam mosolyogva.

- Na, itt is vagyunk. Mehetünk focizni. –szaladt ki Joe.

Elindultunk és eszembe jutottak a csajok.

- Danielle és Eleanor nem jönnek velünk a parkba? –néztem Louisra és Liamre.

- Szentem de. menjetek el a lányokkal hozzánk. –mondta Liam.

Mi bólintottunk egyet és ott hagytuk a fiúkat. Oda értünk a srácok házához és becsöngettem.

- Megyek! –szólt egy hang valószínű Elé volt.

Kinyitották az ajtót.

- Monaaa! Sziaa! –ölelt meg.

- Hello. –köszöntem.

- Sziasztok, lányok! –köszönt mindenkinek El.

- Szia. –lányok.

- Gyertek be. –mondta.

Bementünk a házba és mindannyian leültünk a nappaliba.

- Danielle? –kérdeztem

- Alszik. –mondta Eleanor nevetve.

- Nem hasonlít a barátjára. –ráztam a fejem nevetve.

- Hát, nem. –nevetett El is.

- Na, majd én felébresztem. –mondtam mosolyogva.

Felálltam a kanapéról és felmentem az emeletre. Megkerestem Liam szobáját majd halkan benyitottam. Danielle még békésen aludt. Oda somfordáltam majd fel keltettem.

- Danielle! –ugrottam rá miközben teli torokból üvöltöttem a nevét.

- Áh, ki az! –kiáltott fel.

- Szia, Danielle. –köszöntem neki.

- Úh, baszki, Mona. A frászt hoztad rám. –mondta Danielle.

- Ne haragudj. –mondtam.

- Lemegyek. Siess, mert sétálni megyünk. –mondtam és kimentem a szobából.

Lementem a többiekhez.

- Hallom felébresztetted. –nevetett Eleanor.

- Még hozzá Louis Tomlinson módra. –nevettem.

- Na, akkor jössz velünk a parkba? –kérdeztem.

- Aha, a lányok mondták a programot. –Eleanor.

- Oké, ennek örülök. –mondtam.

- Kész is vagyok. Mehetünk. –szaladt le Danielle.

- Szia Danielle. –köszöntek a lányok.

- Sziasztok. –köszönt Dani.

- Na, akkor menjünk. –mondtam.

Elindultunk visszafelé, de nem volt kedvünk sétálni a parkig, ezért hívattunk egy 7 személyes taxit. Hisz még is csak sokan vagyunk. Bediktáltuk a park nevét és pillanatok alatt oda értünk. Kiszálltunk a kocsiból és bementünk a parkba. A srácok már nagyban fociztak. Mi leültünk a lányokkal a fűbe és néztük ahogy fociznak.

- Holnap jöttök velünk a suli buliba? –kérdeztem Danit és Elt.

- Aha. –Dani, El.

- De nem fognak szólni érte? –Eleanor.

- Nem. Vagy elvileg szólnának érte, de az igazgató megengedte nekem. –mondtam.

- Akkor oké. –Eleanor.

- Srácok! –kiáltottam.

- Há? –fordultak felém.

- Beszeretnék állni focizni. –mondtam.

- Na, gyere. Úgy is kéne nekünk még focista. –mondta Joe.

- De még akkor is kevesen vagyunk, te hülye. –vágta Joe fejéhez Adam.

- Basszus tényleg. Lányok! Valaki nem szeretne még hozzánk beállni? –kérdezte Joe.

- Én beállok. –állt fel Ash.

- Ez az! –Joe.

- Mi van? –Harry.

- Csak az, hogy Ash és Mona régen fociztak. –nevetett Joe.

- Nekünk akkor annyi. –nézett Harry a srácokra.

- De nekünk van fegyverünk. –mutatott Niall, Louisra.

- Köszi. –Louis.

- Na, akkor focizunk már? –kérdeztem.

Válaszként elkezdtünk focizni. A meccs végét 3:3-mal zártuk. Haza felé menet Joe, Adam és Chris leváltak rólunk, majd aztán Danielle és Eleanor és a srácok is, mert ők vásárolni mentek. A lányokkal mentem haza felé amikor eszembe jutott valamit.

- Nem alszotok nálam? –kérdeztem.

- Áh, nem akarunk zavarni. –Lucy.

- Nem zavartok. Egyedül vagyok itthon. Mindenki elutazott. –mondtam.

- Akkor oké. –Lucy.

- Én is maradok. –Bonie.

- Én is. –Ash.

- Jaj, de jó. –tapsikoltam örömömben.

Bementünk a házba leraktuk a cuccainkat és letelepedtünk a kanapén. Az este többi részét film nézéssel, beszélgetéssel, hülyüléssel, zene hallgatással, énekléssel töltöttünk. Na, meg persze Skypeoltunk Amyvel. Aztán felmentünk a szobámba. Kihúztam a kis kanapémat, amin Bonie és Lucy aludt. Én pedig Ashel aludtam a franciaágyon. Lefeküdtünk majd mindenki elköszönt egymástól.

*30 perccel később*

- Nincs kifestve a körmöm. –mondta Bonie.

- Most ez komoly volt? –kérdeztem.

- Istenem. –csapott homlokára Ash.

- Most mi van? –Bonie.

- Semmi. –mondtuk egyszerre Ashel.

- Lucy alszol? –kérdeztük Ashel.

- Aha, alszok. –mondta kómásan.

- Mondtam, hogy alszik. –Bonie.

- Te inkább aludj baszki. –Ash.

- Kuss. –Bonie.

Egyszer csak azt hallottam hogy valaki kinyitja a bejárati ajtót.

- Csajok! Valaki bejött a házba. –suttogtam.

- Honnan veszed? –Ash.

- Onnan, hogy az előbb hallottam. –mondtam.

- Én nem megyek le. –vágta rá Lucy.

- Én sem. –Ash.

- Dettó. –Bonie.

- Ajh, ne már. –nyavajogtam.

- De már. –mondták.

Vettem a bátorságot és lementem. Én hülye lámpa nélkül. Halkan és lábujjhegyen mentem végig az emeleten majd le a lépcsőn. Úgy remegtem mint még soha. Ki franc jöhetett be? És hogy? Hisz be van zárva az ajtó. Basszus Bonie nem zárta be a kulccsal az ajtót ezért megölöm. Az egész házban sötét volt. Még jó hogy lejutottam a lépcső feléig. És miért pont a lépcső feléig? Azért mert valakibe 'megakadtam' és a személlyel együtt végig gurultam a lépcsőn. Majd egyenesen rám esett. Hát ez jó. -.-’ Csak tudnám ki esett rám…