13. Rész - Semmi sem oké!

"Sziasztok! Meghoztam az új részt! Remélem várátok már!!!! ;)♥

Jó olvasást és komizzatok!

Puszi: Vivii"

Uí.: Ma van Danielle Peazer 25. szülinapja! :)

Boldog Szülinapot, Danielle! :)♥♥

- Szia! Hát, te itt? –kérdezték. Hangját nem ismertem fel.

- Szia! Igen. Én itt. –mondtam. A fejem még mindig pihent a kezeimen.

- Hogy, hogy nem vagy bent a lányokkal? –kérdezgetett tovább.

- Kicsit kijöttem levegőzni. –én.

- Minden oké? –rakta a kezét a vállamra. Fejemet felkaptam majd a személyre néztem, aki mellettem csücsült.

- Zayn?! –kérdeztem meglepődötten.

- Nem. Az Obama vagyok! –nevetett.

- Haha…Most nincs kedvem a hülyéskedéshez. Bocsi. –mondtam.

- Mona! Minden oké? –kérdezte újból. Arcán aggódottságot véltem felfedezni.

- Nem, Zayn. SEMMI SEM OKÉ. –sóhajtottam.

- Mi a baj? –kérdezte majd közelebb ült hozzám.

- Az életem romokban hever. A szüleim válnak, a testvéreim veszekszenek anyuék miatt, Én meg depis leszek tőlük. –mondtam. Közben újból szédülni kezdtem és hányingerem lett.

- Értem. De nyugi minden rendbe fog jönni. Hidd el. –mondta.

- Te most részeg vagy? –tettem fel hirtelen a kérdést.

- Nem. Nem vagyok részeg. Most kivételesen nem. –nevetett.

- De, hát a többiek totál részegek. –mondtam.

- Nehogy azt hidd. Liam eleve nem ihat, Niall meg csak eszik. –mesélte.

- És mi van Harryvel és Louissal? –kérdeztem.

- Ők már külön kategória. –nevetett.

- Értem. –bólintottam.

- Nem megyünk vissza? –Zayn.

- Nem köszi. Én most inkább haza megyek. –mondtam.

- Haza mész? De hát miért? –kérdezte.

- Nem érzem magam valami jól. –húztam a szám.

- Értem. –mondta.

- Akkor én most megyek. –álltam fel.

- Haza kísérlek. –állt fel Zayn is.

- Nem kell köszi. –ráztam a fejem.

- Hülye vagy? Az éjszaka kellős közepén teljesen egyedül haza menni? –kérdezte.

- Hát… -én.

- Na, jó. Nem érdekel mit mondasz. Én haza viszlek. –mondta határozottan.

- Istenem. –forgattam szemeimet.

- Akkor indulás haza. Vagy is hozzátok. –mondta.

Bementünk az iskolába, onnan pedig kimentünk a parkolóba, de Zayn kocsija sehol.

- Hol a francban van a kocsim? –kérdezte idegesen Zayn.

- Hát, én azt nem tudom. –vontam vállat.

- Na, nem mondod? –nézett rám.

- Jól van, na. Ne szedd le a fejem. Oké? –én.

- Jó, bocsi. Csak ideges lettem. –kért bocsánatot.

- Hát, akkor nem tudsz haza vinni. Na, szia. –mondtam majd intettem neki és sétálni kezdtem haza fele.

- Mona! Ha kocsival nem tudlak haza vinni, akkor elkísérlek téged. –futott oda hozzám.

- Te nem szállsz re rólam, ugye? –kérdeztem nevetve.

- Hát, addig nem, amíg haza nem kísértelek. –nevetett.

- Akkor jó. –mondtam.

- Meddig leszel egyedül? –kérdezte.

- Hát, nem tudom. Szerintem sokáig. Miért? –néztem rá.

- Csak kérdeztem. –vont vállat.

- Óh, a sablon szöveg. –nevettem fel.

- De, hát nem is. –Zayn.

- Nyugi. –mosolyogtam.

Sétálás közben sokat beszélgettünk. Jobban megismertem. Ahogy Judy mesélte nekem, hogy Zayn nagyon visszahúzódó és nem nagyon szokott megnyílni senkinek. De Zayn most az elemtétjét mutatta. Nagyon megnyílt előttem. Én is így voltam. Én nem vagyok visszahúzódó, szeretek barátkozni. De viszont én sem szoktam minden barátomnak megnyílni. Ez az alkalom is kivételes.

- Na, itt is vagyunk. Köszönöm, hogy haza kísértél. –mondtam.

- Nagyon szívesen. –Zayn.

- És te most mész vissza bulizni? –kérdeztem miközben a táskámban kerestem a ház kulcsát.

- Nem. Már nekem sincs kedvem bulizni. –mondta.

- Értem. Tudod mit? –néztem rá.

- Na? –kérdezte.

- Nem maradsz itt? –kérdeztem.

- Hát, nem szeretnék zavarni. Úgy is a lányok jönnek vissza meg minden. –magyarázta Zayn.

- Nem zavarsz. A lányok meg tuti, hogy későn jönnek. –mondtam.

- Hát, végül is maradhatok. –vont vállat.

- Akkor oké. –mondtam.

Nagy nehezen megtaláltam a kulcsot. Kinyitottam a bejárati ajtót majd bementünk. A táskámat leraktam az előszobában lévő kis szekrénye majd bementünk a konyhába.

- Kérsz valamit inni? –kérdeztem Zayntől miközben a hűtőben kutakodtam.

- Igen, köszi. –mondtam.

- Őm, csak Cóla van itt hon. Az jó vagy csináljak kakaót? –kérdeztem.

- Őm, KAKAÓ! –mondta nevetve.

- Gondoltam. –nevettem én is.

Megcsináltam a kakaót majd bementünk a nappaliba és tv-t néztünk. Újból rám jött a hányinger. Felpattantam a kanapéról és egyenesen a fürdőszobába futottam. A többit ne tudjátok meg...

20 percen keresztül a wc mellett ültem. Aztán meghallottam, hogy valaki szalad fel a lépcsőn. Csak is Zayn lehetett, mert csak ő volt még itt rajtam kívül. Az ajtón kopogtattak.

- Mona! Jól vagy? –kérdezte.

- Hát, nem. –mondtam.

- Hozzak valami gyógyszert? –Zayn.

- Nem hiszem, hogy a hányásra lehet gyógyszert bevenni. –mondtam.

- Akkor miben segíthetek? –Zayn.

- Semmiben. De azért köszi. –én.

- Rendben. Én lent leszek a nappaliban. Oké? –Zayn.

- Oké. –én.

Felálltam a földről odamentem a mosdóhoz megmostam az arcom, és a számat is alaposan kimostam majd kimentem a fürdőszobából és lementem a nappaliba.

- Itt is vagyok. –ültem le Zaynhez.

- Jobban vagy már? –nézett rám.

- Igen. Szerencsére. –mondtam.

- Nem értem a tv-t. –panaszkodott.

- Ezt hogy érted? –néztem rá értetlenül.

- Nem a mi nyelvünk beszélnek a tv-ben. –mondta  majd feljebb hangosította a tv-t, hogy halljam.

- Zayn! Te most egy Magyar adóra kapcsoltad. –nevettem.

- És ezt te honnan tudod? –kérdezte.

- Mert beszélek Magyarul. De ezt már mondtam neked. –nevettem tovább.

- Ja, tényleg. Bocsi. –mondta.

- Semmi baj. Nézzünk valami filmet. –mondtam majd kapcsolgatni kezdtem a tv-ben a csatornákat.

- Mit nézzünk? Akciófilm, Mesefilm vagy Horro….? –én.

- Ne! Ki ne mond, hogy Horror. –mondta nevetve.

- Oké, oké. Akkor mese vagy akció? –kérdeztem.

- Legyen mese. –mondta.

- És hol nézzünk mese filmet? –én.

- A Disney-n. –mondta majd kivette a kezemből a távirányítót és keresni kezdte az adót.

- Na, itt is van. –mondta.

- Áh, de jó. Pont a ToyStory megy. –tapsikoltam.

- Te is szereted? –nézett rám.

- Szeretem?! Mi az hogy szeretem?! Én imádom! –mondtam.

- Ajjaj. –mondta.

- Miért? –kérdeztem.

- Csak mert Liam is imádja. –mondta.

- Gondolom túlságosan is. –mosolyogtam.

- Úgy ahogy mondod. –Zayn.

- Na, de inkább nézzük. –mondtam.

A filmnek pont az elején kapcsoltunk oda. Elkezdtünk nézni. Mind a ketten egymás mellett ültünk. Eltelt fél óra és már fetrengtünk a kanapén. Én a film közepénél elaludtam…

"Elnézést, hogy rövid lett a rész! De a következő rész hosszabb lesz és izgisebb! :D Higgyétek el..! :) Szó szerint már én várom, hogy megtudjam veletek osztani! :D *-* :D #nemvagyoknormális :) Sietek a kövivel! :) Sok puszi nektek! Vivii"