16. Rész - Ez váratlanul ért. :$

"Sziasztok..MEGINT! :D Mivel az előző rész marha rövid lett,

 gondoltam egyből hozom a kövit is! :)

Szóval akkor íme a 16. rész! :D

Remélem tetszeni fog nektek! :$$

Jó olvasást és komizzatok! ;)♥

Sok puszikaa: Vivii"

Imádom ezt a képet! *-* :D♥ Xx

* Mona szemszöge *

Olyan jó, hogy Zayn megkeresett. Sétáltunk már haza fele, amikor észrevettem, hogy Zayn lassít a séta tempónkon. Majd Zayn megszólalt.

- Mona! Mondanom kell valamit. –fordított maga felé.

Hirtelen nem tudtam, hogy mit szeretne mondani. Megijedtem.

- Mondjad Zayn. Hallgatlak. –néztem rá.

- Nem tudom, hogy kezdjek hozzá. –nevetett fel kínosan. Látszott rajta, hogy izgul. De vajon mit szeretne mondani, hogy ennyire izgul? O.o

- Zayn. Nyugi. Mond nyugodtan. Az sem baj, ha a végétől kezded. –nevettem.

- Szóval én már tegnap elszerettem volna mondani, amikor ott voltam nálad, de mivel nem voltál valami jó passzban ezért inkább hagytam..-kezdet bele.

- Igen, mondjad már. –sürgettem.

- Jó szóval. Én többet érzek irántad, mint egy barát. Érted, hogy értem? Ugye? –Zayn.

- Úh, ez VÁRATLANUL ÉRT! –túrtam hajamba.

- Ne haragudj én….-Zayn.

- Zayn. Figyelj…-kezdtem bele. Itt az idő, hogy most én jöjjek.

- Figyelek. –mondta.

- Nem vagy egyedül. –mondtam.

Zayn felkapta fejét és mosolyogva rám nézett.

- Tényleg? –kérdezte mosolyogva.

- Igen. –mondtam mosolyogva.

- Ennek örülök. –mondta.

Arca közeledni kezdett felém. Utána már csak annyit éreztem, hogy ajkaink összeérnek. És ennyi..kész..innentől kezdve..mintha újra születtem volna... Hosszú csókunkat a levegő hiány akadályozta meg. Ajkaink eltávolodtak egymástól majd mosolyogva néztünk egymásra. Újból elindultunk. Most már kézen fogva. Már csak pár ház volt, a mi házunkig. Amikor megszólaltam.

- Zayn. Tudod én nem vagyok a sietős csajszi. –mondtam.

- Nyugi. Tudom. Holnap elmegyünk vacsizni? –nézett rám.

- Persze. –bólintottam.

- Na, haza értem. –sóhajtottam.

- Örülök, hogy én találtalak meg. –mosolygott Zayn.

- Én is. Szerintem mindenki itt van nálam. Gyere be. –mondtam.

- Oké. –mondta.

Kinyitottam az ajtót és bementünk. Nem lepődtem meg. A srácok a nappaliba ültek és nézték a tv-t. majd amikor megláttak mindannyian felpattantak a kanapéról és hozzám rohantak  majd szorosan megöleltek.

- JAJ, úgy aggódtunk érted. –Eleanor.

- Igen. igen. –szorongatott Danielle.

- Szerencsére Zayn megtalált. –mondtam. Ránéztem Zaynre, aki csak mosolygott.

- Holnap vasárnap?-kérdeztem.

- Igen. –mondták.

- Akkor oké. –én.

- Már későre jár. Menjünk. –Harry.

- Képes lennél itt hagyni? –néztem Harryre.

- Na, jó maradjunk. –mondta.

- Éljen. –tapsikoltam örömömben.

Este film nézés volt majd vacsizás aztán mindannyian mentünk aludni.

- Srácok, 8-an vagyunk. És az én szobámon kívül még van egy vendég szoba. Mi lenne, ha 4-en az én szobámban aludnánk, 4-en pedig a vendégszobában? –én.

- Oké. Akkor Én, Eleanor a vendégben leszünk. –Louis.

- Mi pedig csatlakozunk Daniellel. –Liam.

- Kösz, engem hagyjatok ezzel a három sráccal. –mutattam rájuk.

- Na, jó éjt. -köszönt el mindenki, mindenkitől majd mentünk aludni. 

* 15 perccel később *

- Éhes vagyok. –suttogta Niall.                                     

- B*zdmeg, Niall. Akkor menj le a konyhába enni. –mondta idegesen Harry.

- Nem tudnátok csendben lenni? –szóltam rájuk.

- Zayn, Zayn. –keltegette Harry a mellette alvó Zaynt.

- Mi van? Nem kell fel? –Niall.

- Nincs mellettem. –ijedt meg Harry.

Elkezdtem tapogatni a mellettem lévő pokrócot. De itt sem volt senki.

- Mellettem sincs. –én.

- Dettó. – Niall.

* Pár perccel később *

Már mindenki alszik. Zayn még mindig nincs a szobában. Hol a frászban lehet. Én nem tudok aludni, ezért úgy gondoltam kimegyek a nagy teraszra, ami itt van az emeleten. Felvettem a köntösömet és a mamuszomat majd kiosontam a szobából. Halkan végig mentem a folyosón egészen a teraszig. Kimentem a teraszra és úgy megijedtem, hogy azta. :D

- Zayn?! –én.

- Szia, Mona! Nagyon megijesztettelek? –kérdezte nevetve.

- Csak egy kicsit. –ültem le mellé.

- Gyere búj ide mellém. –tárta szét karjait.

Én odabújtam hozzá és összekuporodva öleltem át.

- Milyen szépek a csillagok. Nem? –néztem fel Zaynre.

- Olyanok, mint te. –mondta majd megcsókolt.

- Miért jöttél ki? –kérdeztem.

- És te? –Zayn.

- Én kérdeztem előbb. –vágtam rá.

- Nem tudtam aludni. –Zayn.

- Én sem. –ráztam a fejem.

- A többieknek ne mondjuk el oké?-Zayn.

- Rendben. De én is erre utaltam akkor. –én.

- Ja, akkor oké. –Zayn.

- Nem megyünk be? Hideg van. –én.

- De persze. Menjünk. Meg ne fázz nekem holnapra. –mondta.

Felálltunk majd visszaosontunk a szobába. Zayn visszafeküdt Harry mellé, én pedig az ágyamba. Békésen aludtam el...